Czirják Jolán : Életem vize

Szomjazom…

Mézíz? csókjával üdvözölt az este
Forró homlokomra h?vösen lehelte
Lágy dalt dúdolt a szél suttogón fülembe
Csillagok fényei hulltak az ölembe
Kerek Hold sugára simította arcom
Óvatosan, puhán – azt hitte, hogy alszom
Dehogyis hajtom én álomra fejemet
Élvezem inkább e gyönyör? perceket!
Addig, amíg új nap virrad rám az égb?l
Szomjasan kortyolok életem vizéb?l!

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"