„…mikor hívásra vággyal felelsz…”
Hangod, szemed, érintésed
hangszerelt szerelmi dallam,
mely felgyújt és belém éget,
mert szerenád szól a dalban,
harci kürtök, dobok szólnak,
heged? sír, ritmusokban
s zongorafutamok között
harmóniát teremt a perc,
érzésünk páros táncot lejt,
ha a hívásra vággyal felelsz.
Mikor átkarol az öröm,
nyisd ki pillád, nézd a szemem,
a boldogság hogyha eljön
villanó fényt küldj át nekem,
tágra zárt bennünk a világ,
édenkertben magunk vagyunk,
s amíg szól eufón zene
a gyönyörrel találkozunk.
