Schődl Gábor : Jenőke – Naplóm 2.

Ez van…

 

A múltkor lefenyegettelek Benneteket, írok a Tuggya Franc kerékpáros versenyről. Az a pechetek, hogy állom a szavamat.

    Akartam rittyenteni belőle egy novellát, de az ember ne erőltesse, ami nem megy.

    Inkább csak elmesélem a benyomásaimat, ahogy éppen eszembe jut.

    Mint tudjátok, én biciklivel születtem. A Muter sokszor vágta a Fater fejéhez: — Ha úgy pedáloznál, mint a gyerek, már osztályvezető lehetnél.

    Ez egy jó verseny. Nincs tumultus. Igaz, a rajtnál még négyszázan voltunk, de tíz másodperc múlva a környéken sem volt bringás.

    Mind az őrültek, tekertek a Klapkához. Arany ékszerek szinte féláron.

    Én nem értem azt a sok lökött nézőt. Már pitymallatkor kiülnek egy sámlira, és várják a mezőnyt. Közben benyomnak pár pohárral. Délfelé már többen el vannak szamorodva.

    Feltűnnek a kerekesek, az üdvrivalgás még csak a kezdetén tart, már el is tűntek. A hülyének is megérte órákig várni, hát még nekik!

    Véletlenül egy üveges Bambit kaptam le az útmenti hűsítős pultról. A baj ott kezdődött, hogy miután benyakaltam, egy lezser mozdulattal elhajítottam.

    A pályabíró nyolc napon túl gyógyul.

    Az emberek szurkoltak nekem. Még meg is toltak. Jól begyorsultam, szerencsémre leestem a nyeregből. Az éppen arra járó Interpici bonsait csinált belőle.

    A biciklis postás a mai napig sem érti, hogy seperc alatt miként lett kengyelfutó, mint a gyalogkakukk.

Én a POSTÁS SE színeiben süvítettem tovább.

    Egy másik faluban baromira örültek nekem. Azt hitték, hoztam a nyugdíjat. Amikor megállás nélkül elszáguldottam, Béla bácsi megszólalt.

    — Látod anyjuk, ez is a megszorítás része…

    A táj irtó gyönyörű. Irtják a parlagfüvet. A birkák legelik, miközben a pásztor euróért fotóztatja magát, japán turistákkal. Kis magyar árukapcsolás.

    Idén rekordot is döntöttem. Az emésztőgödör mellett ezerrel tekertem. Ezért jár a sárga trikó. Tavaly a MALÁRIA futamon is ilyet kaptam, de az láz volt. Mondták, jól áll nekem.

    Amikor befutottam, ette is őket az irigység. Mondanom sem kell, hogy melyik…

    A legnagyobb ellenfelem a kétméteres Jurij Szemjonovics Velocipéd. Neki Lenin-rendje is van. Tavaly vette Vlagyivosztokban, a bolhán.

    Amikor átgurultunk a lankás Mátészalkán, azt hittem, Indiában vagyunk. A haverom mondta is, olyan hülye vagy, mint a Kolombusz, az se tudta, merre jár…

    Az egyik eldugott kis faluban durrdefektet kaptam. A vegyesboltban mindent árusítanak.

    Képzeljétek, egyedül nekem nem volt szervízkocsim. Az indulás előtt azt mondta az edzőm: — Segíts magadon, az Isten is megsegít. — Én meg ezt a káeftét nem ismertem…

    A szlovák fiú rendőrt akart rámküldeni, amikor a boly közepén hangosan soroltam a falvakat. Aztán letett róla. Rájött, hogy nincs otthon. Akkor meg minek.

    A franciák majmolnak minket. A TUGGYA FRANC annyira megtetszett nekik, hogy csináltak egy versenyt TOUR DE FRANCE címmel. Most a gazdaságukat akarják felhozni a szintünkre.

    A környezetvédőiknek csak a túlzott zajhatás nem tetszik…

    A napokban kaptam egy levelet. Elvették a hetedik helyemet. Egyedül én nem doppingoltam.

    Tudjátok mit, nekem nyolc.

 

    Csókolom.

Legutóbb szerkesztette - Schődl Gábor
Szerző Schődl Gábor 55 Írás
Epipapi vagyok, aki próbál humorizálni.... Skype-schodl2941 Csak szépen, sorjában hívjatok....