A múltkor lefenyegettelek Benneteket, írok a Tuggya Franc kerékpáros versenyről. Az a pechetek, hogy állom a szavamat.
Akartam rittyenteni belőle egy novellát, de az ember ne erőltesse, ami nem megy.
Inkább csak elmesélem a benyomásaimat, ahogy éppen eszembe jut.
Mint tudjátok, én biciklivel születtem. A Muter sokszor vágta a Fater fejéhez: — Ha úgy pedáloznál, mint a gyerek, már osztályvezető lehetnél.
Ez egy jó verseny. Nincs tumultus. Igaz, a rajtnál még négyszázan voltunk, de tíz másodperc múlva a környéken sem volt bringás.
Mind az őrültek, tekertek a Klapkához. Arany ékszerek szinte féláron.
Én nem értem azt a sok lökött nézőt. Már pitymallatkor kiülnek egy sámlira, és várják a mezőnyt. Közben benyomnak pár pohárral. Délfelé már többen el vannak szamorodva.
Feltűnnek a kerekesek, az üdvrivalgás még csak a kezdetén tart, már el is tűntek. A hülyének is megérte órákig várni, hát még nekik!
Véletlenül egy üveges Bambit kaptam le az útmenti hűsítős pultról. A baj ott kezdődött, hogy miután benyakaltam, egy lezser mozdulattal elhajítottam.
A pályabíró nyolc napon túl gyógyul.
Az emberek szurkoltak nekem. Még meg is toltak. Jól begyorsultam, szerencsémre leestem a nyeregből. Az éppen arra járó Interpici bonsait csinált belőle.
A biciklis postás a mai napig sem érti, hogy seperc alatt miként lett kengyelfutó, mint a gyalogkakukk.
Én a POSTÁS SE színeiben süvítettem tovább.
Egy másik faluban baromira örültek nekem. Azt hitték, hoztam a nyugdíjat. Amikor megállás nélkül elszáguldottam, Béla bácsi megszólalt.
— Látod anyjuk, ez is a megszorítás része…
A táj irtó gyönyörű. Irtják a parlagfüvet. A birkák legelik, miközben a pásztor euróért fotóztatja magát, japán turistákkal. Kis magyar árukapcsolás.
Idén rekordot is döntöttem. Az emésztőgödör mellett ezerrel tekertem. Ezért jár a sárga trikó. Tavaly a MALÁRIA futamon is ilyet kaptam, de az láz volt. Mondták, jól áll nekem.
Amikor befutottam, ette is őket az irigység. Mondanom sem kell, hogy melyik…
A legnagyobb ellenfelem a kétméteres Jurij Szemjonovics Velocipéd. Neki Lenin-rendje is van. Tavaly vette Vlagyivosztokban, a bolhán.
Amikor átgurultunk a lankás Mátészalkán, azt hittem, Indiában vagyunk. A haverom mondta is, olyan hülye vagy, mint a Kolombusz, az se tudta, merre jár…
Az egyik eldugott kis faluban durrdefektet kaptam. A vegyesboltban mindent árusítanak.
Képzeljétek, egyedül nekem nem volt szervízkocsim. Az indulás előtt azt mondta az edzőm: — Segíts magadon, az Isten is megsegít. — Én meg ezt a káeftét nem ismertem…
A szlovák fiú rendőrt akart rámküldeni, amikor a boly közepén hangosan soroltam a falvakat. Aztán letett róla. Rájött, hogy nincs otthon. Akkor meg minek.
A franciák majmolnak minket. A TUGGYA FRANC annyira megtetszett nekik, hogy csináltak egy versenyt TOUR DE FRANCE címmel. Most a gazdaságukat akarják felhozni a szintünkre.
A környezetvédőiknek csak a túlzott zajhatás nem tetszik…
A napokban kaptam egy levelet. Elvették a hetedik helyemet. Egyedül én nem doppingoltam.
Tudjátok mit, nekem nyolc.
Csókolom.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.22. @ 06:42 :: Schődl Gábor