Kőmüves Klára : Utcakölykök

 

 

 

 

Mintha magamat látnám kiskoromban,

Ahogyan futottunk sokan az almát lopva,

Amikor beérett s kopogott fejünkön a szilva –

Szaladnak kacagva.

Utánuk a kutya, hajítva még a locsolókupa.

Ölükben gyümölcs és ők szaladnak vígan;

Megnevetem én is e tükröt – a múltam.

 

 

Mintha magamat látnám kiskoromban,

Ahogyan iszkol az a szőke kócos,

Csetlik – botlik, pulóver-ujjba fújja a piszét,

Mennyire huncut, mennyire szép!

Megáll a kutya, a lányka fékezéstől botlik orra.

Savanyú lehet a gyümölcsök kincse,

A szem kacsint, az arca súgja, az édes íze akár a korai piszke.

 

 

Mintha magamat látnám kiskoromban,

Ahogyan kacagva loptuk el a napot,

Fogócska, bújócska, akácos bunker,

Nem változott semmi, ugyanaz kell!

Rejtekben gyümölcs, hangos kiszámolósdi.

Valaki elharapja a mondat végét,

Hé, szaladjunk gyorsan – Ott jön bottal a nénéd!

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 620 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))