Kavyamitra Maróti György : Két perzsafajta – prózavers

Nyomtatás

Szeptembertől májusig: pad a parkban

Itt a közelben van egy park.
Nem túl bonyolult, és nem is túl szép, de olykor – alkonyatkor és hajnalban – madárfüttyös,  illatos is: persze szép tavasszal.
Mértani középpontjában körönd, és a köröndhöz juthatsz sugaras utakon.
Mértani park ez.
Odébb telefonfülke a sarkon.
Egy szeptemberi napon onnan hívott föl, sok, dermesztőn hideg év után.
Tizenhárom évvel előbb egy napon úgy döntött: nincs tovább; és nem is volt, tizenhárom éven át.
Hiánya volt csak, huzat – ahol csak laktam – sok-sok lakószobában.
Laktam én mindenütt.

Most már a parkban lakom, ott vettem szállást, azon a padon, ahol…
Nem mintha laknom nem lenne hol, de nagyon hideg az a lakás, mióta ő nincs ott.
A padon – ahol tizenhárom év után (mint tudjuk) találkoztunk – meleg van, ha rásüt.
Ott lakom most, azon a padon, és virágot is teszek gondosan: minden hajnalon.

Életképlet: képtelen élet

Figyelj! itt termek, és fölírom neked.
Hisz szereted, ha tanítalak.

C6H12O6+6O2=6CO2+6H2O meg E.
Az E az energia, a titok, a létezés maga.

Azt jelenti az életképlet: cukrot és oxigént veszünk, eszünk és lélegzünk: és létezünk.
Az oxigénnel égetjük a cukrot, mint halomba rakott hasábfát, és aztán termeljük a szén-dioxidot, a vizet meg az energiát, ami által élünk.
Én a cukrot, a levegőt tőled kaptam, tőled, tőled vettem.
Miattad, általad éltem.
Cukrot vettem ölelésedből, édes csókjaidból, lélegzetet – jó oxigént – köröttem-létedből, és elégetve szén-dioxidot leheltem kezedre, hogy megmelegedjék, ha épp hideg volt; és kivert a víz – a H2O – ha megláttalak.
Mikor az írt folyamat megszűnik, akkor nincs többé energia, nem lehet tovább élni, ezt és amazt megtenni: szűnik a létező létének léte.
Azzá válunk, amit halottnak hívnak az idő bölcsei.
Elvontad a cukrod, édes édességed, elvetted tőlem a levegőt: ím a halálképlet.
Ám a folyamategyenlet megfordítható: zöld növények veszik hamvaimból földbe hulló kristályaim, nedveim, a kilélegzett szén-dioxidot, és a Nap drága fényét is veszik – jó energiát -, és levegőt lehelnek néked, hogy élj, élj tovább és tovább.

Hogy mindennél fontosabb életed éljed: így árad a mozgás szerteszéjjel.

Körbe és körbe kunkorul az élet, körbe a halál, gödörbe az élet.