soha a Hold sötét oldalára, de hordja
örök éjszakáját, ahonnan nem láthatja
a vele fogyó, nélküle növekv? Földet.
Teleföldes éjszakán ezüstjén megremeg
a lábnyom a porban, mit ember hagyott rajta,
mert minden víz és n? és lágy és kerek
– felh?k mögött Holddobbanás – rá hallgat.
