Szendrői Csaba : Illatot érezz

 

 

Feldobott a víz, és én most

az árral szemben árulom

testem áruló maradékát,

minden deka ezerszámra tartalmaz

bel?lem sejtet, nem is sejted,

mennyit felejtek, emlékem

ára már nem érvel, rémálmaim

unalmasak mára már,

nem is árulok el többet,

a döbbent tekinteteket számolom,

régen megvetésb?l volt több bennem,

f?leg csak a szánalom vára áll,

elszántan bombázzák falát,

a falánk istenfél?k, akik tényleg félnek,

csak félig élnek, az élet

nem féltékeny a boldogságra,

okádná ha innátok a szerelmet

a mindenb?l amúgy hordószámra,

de sokból a kevés is árt,

dobáljátok hát csak türelmesen, e párt

semleges, nem árt, mert a mérték

nem haszonállat, ne tömve tartsd,

így örömmel marad nálad

a szívb?l mindig egy dobbanásnyi,

az agyból pont annyi, amennyi kell,

s ne félj, a magunkfajtának nincs privát tér,

nem lehetsz hozzánk elég közel,

ne térdelj már, nem vezekelni jöttél,

csak tiszteld a világod,

ne érdekeljen ki lát ott,

szemed zárd, vagy nyisd tágra, nem kényszer,

mély leveg?t szippants, és ígérem,

majd örökké illatot érzel.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...