Dabóczy Gergely : Éjjeli szafari

Óvatosan, lopva settenkedett ki a sarok mögül. Er?sen figyelt, nem akart áldozat lenni. Észrevétlennek kellett maradnia, ebben segítette valamelyest a koromfekete éjszaka, amit néhol fel-felhasítottak a ragadozók szemeinek lidérces fényei.

A fiú gyorsan mozgott, nem volt idegen a terep számára, számtalanszor bejárta már. Ismerte a táj minden rezdülését. Ismerte hol, merre kell, vagy érdemes menni, veszély esetén merre kell kerülni. Most már szinte száguldott, s vele egyszerre indult meg a csorda, egy része vele egy irányba, egy másik része meg ellentétesen. Élesen figyelt a hangokra, és a fényekre, f?leg amelyek mögötte jöttek. A sárgás fénypontok valószínüsíthet?en nem jelentettek nagy veszélyt, bár az óvatosságból számon tartotta azokat is. A veszélyesebbek a kékes lidércfény? szempárok voltak, melyek gyorsan mozogtak. Ha ezek kiszúrtak egy lehetséges áldozatot, letérni el?lük igen nehéz volt. Gyorsan közeled? villanó, szúró-fény? szemükkel megbabonázták az áldozataikat, akik fejvesztve húzódtak el az útból, sokszor meggondolatlanul.

A fiú sárgán csillogó szeme el?re meredt, kutatta a járható útvonalat. Közben mögötte felhördült valami. Egyre-másra tapadt rá. Utolérte. Az agresszív szempár követelte ?t.

A fiú testében mégsem a félelem, hanem a harag áradt szét. Maga is meglep?dött, hogy felveszi a harcot az er?sebbel. Büszkébb volt annál, semhogy megfutamodjon.

A fiú nem hagyta, hogy a vadállat elébe kerüljön. Olykor-olykor hirtelen elfordult hol jobbra, hol balra. Nem adta meg magát, nem hagyta, hogy megmarja. Vakmer?en lassított, majd ismét felgyorsult. Ett?l a mögötte száguldó ragadozó megzavarodott és lemaradt. Ezt kihasználva a fiú lehúzódott egy, a csordában kialakult üres helyre. Lelassított a csorda tempójára, mintegy beleolvadva abba. A ragadozó elsuhant, villogó szemekkel pásztázta a csordát, kereste szemtelen áldozatát, aki nem hagyta magát. Nem találta meg, ezért bosszúsan továbbsuhant a következ? áldozata felé.

Letérve a szavanna fels? útvonaláról, a fiú alávágott a kanyonba, itt az éjszaka sötétebb volt, és kevesebb volt a mozgolódás is. A fiú élvezte a h?vös, friss leveg?t. A területet persze ugyanúgy szemmel tartotta.

Hirtelen egy kékes szempár villant felé szemb?l. Halvány volt, és furcsa szögben állt. Közelebb osonva látta, amint az el?bbi ragadozó, ki vérszomjasan az életére tört, a kanyon oldalára ken?dve, összemarcangolva, sebesülten fekszik.

Ránézett a fiúra, majd egy görcsös rángás után kihunyt. Körülötte épp megérkeztek a kesely?k, akik most osztoztak a dögön. Körbeállták, veszekedtek, mindegyik magának akarta. Kékes, sárgás, vöröses szemük szikrákat szórt az éjszakába.

A fiú, nagyobb ívben elkerülte ?ket, majd egyenesen hazafelé vette az irányt.

– Kés?n jöttél! A gyerekek már alszanak, csendben gyere! Ilyen sokáig tartott?

– Igen, sajnálom. Útközben egy baleset is láttam.

 

Legutóbb szerkesztette - Dabóczy Gergely
Szerző Dabóczy Gergely 18 Írás
Nincs nap, hogy ne olvasnék. Nincs nap, hogy ne írnék. Előbbi minden nap sikerül. Ez utóbbi van amikor sikerül. Informatikusként, mint szoftverfejlesztő mérnök dolgozom. Emelett remekül megfér az irodalom és festészet szeretetem.