Óvatosan, lopva settenkedett ki a sarok mögül. Er?sen figyelt, nem akart áldozat lenni. Észrevétlennek kellett maradnia, ebben segítette valamelyest a koromfekete éjszaka, amit néhol fel-felhasítottak a ragadozók szemeinek lidérces fényei.
A fiú gyorsan mozgott, nem volt idegen a terep számára, számtalanszor bejárta már. Ismerte a táj minden rezdülését. Ismerte hol, merre kell, vagy érdemes menni, veszély esetén merre kell kerülni. Most már szinte száguldott, s vele egyszerre indult meg a csorda, egy része vele egy irányba, egy másik része meg ellentétesen. Élesen figyelt a hangokra, és a fényekre, f?leg amelyek mögötte jöttek. A sárgás fénypontok valószínüsíthet?en nem jelentettek nagy veszélyt, bár az óvatosságból számon tartotta azokat is. A veszélyesebbek a kékes lidércfény? szempárok voltak, melyek gyorsan mozogtak. Ha ezek kiszúrtak egy lehetséges áldozatot, letérni el?lük igen nehéz volt. Gyorsan közeled? villanó, szúró-fény? szemükkel megbabonázták az áldozataikat, akik fejvesztve húzódtak el az útból, sokszor meggondolatlanul.
A fiú sárgán csillogó szeme el?re meredt, kutatta a járható útvonalat. Közben mögötte felhördült valami. Egyre-másra tapadt rá. Utolérte. Az agresszív szempár követelte ?t.
A fiú testében mégsem a félelem, hanem a harag áradt szét. Maga is meglep?dött, hogy felveszi a harcot az er?sebbel. Büszkébb volt annál, semhogy megfutamodjon.
A fiú nem hagyta, hogy a vadállat elébe kerüljön. Olykor-olykor hirtelen elfordult hol jobbra, hol balra. Nem adta meg magát, nem hagyta, hogy megmarja. Vakmer?en lassított, majd ismét felgyorsult. Ett?l a mögötte száguldó ragadozó megzavarodott és lemaradt. Ezt kihasználva a fiú lehúzódott egy, a csordában kialakult üres helyre. Lelassított a csorda tempójára, mintegy beleolvadva abba. A ragadozó elsuhant, villogó szemekkel pásztázta a csordát, kereste szemtelen áldozatát, aki nem hagyta magát. Nem találta meg, ezért bosszúsan továbbsuhant a következ? áldozata felé.
Letérve a szavanna fels? útvonaláról, a fiú alávágott a kanyonba, itt az éjszaka sötétebb volt, és kevesebb volt a mozgolódás is. A fiú élvezte a h?vös, friss leveg?t. A területet persze ugyanúgy szemmel tartotta.
Hirtelen egy kékes szempár villant felé szemb?l. Halvány volt, és furcsa szögben állt. Közelebb osonva látta, amint az el?bbi ragadozó, ki vérszomjasan az életére tört, a kanyon oldalára ken?dve, összemarcangolva, sebesülten fekszik.
Ránézett a fiúra, majd egy görcsös rángás után kihunyt. Körülötte épp megérkeztek a kesely?k, akik most osztoztak a dögön. Körbeállták, veszekedtek, mindegyik magának akarta. Kékes, sárgás, vöröses szemük szikrákat szórt az éjszakába.
A fiú, nagyobb ívben elkerülte ?ket, majd egyenesen hazafelé vette az irányt.
– Kés?n jöttél! A gyerekek már alszanak, csendben gyere! Ilyen sokáig tartott?
– Igen, sajnálom. Útközben egy baleset is láttam.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.17. @ 11:10 :: Dabóczy Gergely
