Sonkoly Éva : Táncoló fények

A zene és a szín néha együtt élnek *

Nekem csupa zene

és szín az élet.

Ha nem süt a nap

a szürke is szép lehet.

 

A fehér köd gomolygása

Bethowent idéz.

Míg az áttörő fényből

az ifjú Mozart jön felém.

 

Paganini ördögi hegedűje

szól, ha jön a táncoló

sugár, úgy zápor után,

átlépve egy víztócsán.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.04. @ 17:08 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 581 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"