A nagyképű nyúl
A nyúl csak ült az erdőszélen,
kezében répával verte a dobot,
így hozta tudtára mindenkinek,
hogy ügyes csellel rókát fogott.
Futott, szaladt, aki csak tudott,
látni kell a hatalmas csodát,
és a nyúl egy nagy kövön állva
mutogatta a síró róka-komát.
Ravasz róka mérges is volt
hisz tekintélyén esett csorba,
nyúlpajtásnak megígérte,
– ha nem engedsz ki, verlek orrba.
Jött az erdő apraja és nagyja,
a rókán mindenki jókat mulatott,
a bátor nyuszi a kő tetejéről
a ravaszdinak fityiszt mutatott.
Esett az eső pár nappal később
minden csak három napig csoda,
a róka is kiszabadult szépen
a nyúlból sem lett rókavacsora.
Azóta nyuszink behúzott farokkal
az erdő szélén egy lukban éldegél,
és ha esetleg éppen arra jár valaki
a lyuk mélyéről bölcsen imigyen mesél:
Soha ne lépjél senki lábujjára,
mert minden lábhoz van egy segg,
és nem tudhatod, mit hoz a holnap,
nyalni vagy csókolni egyre megy.
Élj csak békében és örülj a mának,
jó ha tudod hogy egy szép napon
egy terített asztal nem neked szól,
de te is lehetsz majd az étlapon.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.29. @ 10:31 :: George Tumpeck
