Orosz T Csaba : Mókusvarázs

Ne félj, vigyáznak rád

 

  

Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, de még Meseváros határain belül, élt a Jótündér. Az volt a hivatása, hogy el?zze a gyerekek rossz álmait, félelmeit és megjutalmazza a jókat. Ennek a tündérnek varázsmacska helyett egy egész mókuscsalád állt rendelkezésére a varázslásban és a gyerekek megsegítésében. A kis mókuscsalád egy cip?dobozban lakott a Jótündér padlásán. A mókusmamát úgy hívták, hogy Hókuszka a mókuslánykát Csiriónak, bátyját pedig Biriónak. Hókuszka nagyon gondosan nevelte két csemetéjét, mindig elkísérte ?ket az erdei iskolába. Otthon állandóan civakodott a két kismókus, mondta is mindig Hókuszka:

– Ejnye-bejnye Csirió, Birió mókuskák, ha ennyi er?vel tanulnátok a rosszalkodás helyett, akkor bizony tanult varázsmókusok lehetnétek a Jótündér segítségére.

Bizony, a Jótündérnek elkelt volna a segítség, mert rengeteg kisgyereknek kellett volna segíteni, hogy ne féljenek a Doktor Bácsiktól és Nénikt?l. De a két kismókus csak arra használta fel a varázstudását, hogy diót, mogyorót és csokoládét varázsoljanak maguknak.

Történt egyszer, hogy Birió egyik reggel szörny? fogfájásra ébredt. Csirió rémülten szaladt át Hókuszka szobájába a rossz hírrel. A mókusmama rögtön kiadta a parancsot

–  Indulás a fogorvos bácsihoz! – Birió, bár nem volt gyáva legény, nem lelkesedett az ötletért. Ekkor megjelent a Jótündér és azt mondta.

– Látjátok mókuskák a beteg gyerekek is így félnek az orvostól és ti azért tanultok varázsolni, hogy el?zzétek a félelmeiket, de ti csak a hasatokra gondoltok és most itt az eredménye!

– Én még emlékszem a varázsigékre! – mondta Csirió

– Akkor segíts a bátyádnak- szólt a tündér jóságosan mosolyogva

– Csirióbirió hókuszpókusz, félelem te gyorsan elfutsz! – mondta Csirió hangosan és lássatok csodát Birió bátran elindult az orvosi rendel? felé. Miután Paszulymadár doktor bácsi kezelte Birió rossz fogát mindketten megfogadták a tündérnek, hogy ezen túl szorgalmas varázsmókusok lesznek.

 

Egy gyönyör? tavaszi napon a Jótündér különleges feladattal bízta meg a két mókuskát. El kellett vinniük a tündér varázspálcáját a szervizbe, mert nem akart rendesen varázsolni. Úgy tett a pálca, hogy ha a tündér egy zacskó cukorkát akart varázsolni egy jó gyereknek, akkor a pálca egy tál körömpörköltet varázsolt oda. Egy alkalommal, pedig amikor a Jótündér a Duna felett repült az a fránya pálca elvette a tündér repül? képességét és ? egy vontató uszályra zuhant. Csak a jólelk? kormányosnak Gabi bácsinak köszönhette, hogy a legénység nem dobta a vízbe, mint a potyautasokat szokás. Ekkor végleg betelt a pohár és a tündér elhatározta, hogy megjavíttatja rakoncátlan pálcáját. Elküldte hát a két kismókust a varázseszköz szervizbe, amely az ezeréves tölgyfa alatt m?ködött Vakond mester vezetésével. Elindult tehát a két testvér gyorsan fáról fára ugrálva, hiszen a szerviz a hetedik erd?n is túl volt. Néha megálltak pihenni. Egyik alkalommal Birió azt mondta, hogy itt a nagy alkalom és próbálják ki a varázspálcát. Csirió ellenkezett mert a Jótündér kifejezetten megtiltotta, hogy használják a pálcát, de Birióval nem lehetett beszélni. Fogta a pálcát és elkezdte mormolni a dió varázst.

– Hókuszpókusz abrakadabra egy halom diót a markomba! – és abban a pillanatban egy nagy adag ragacsos mákos tészta termett Birió kezében a hibás pálca miatt. Csirió a nevetést?l majdnem leesett az ágról. Birió mérgében a földhöz vágta a rendetlen varázsvessz?t, ami földet éréskor hírtelen elt?nt. Most aztán kétségbe esett a két mókuska. Hol a pálca? Hogyan fognak elszámolni vele? Hosszú órákig keresgéltek az avarban, amikor hirtelen febukkant Vakond mester.

– A varázspálcát keresitek gyerekek? – kérdezte barátságosan.

– Igen! – felelték egyszerre a mókusok.

– Az már a m?helyemben van – mondta a vakond –, mert ha a pálcát illetéktelen kezek használják akkor visszaröppen a gyártási helyére és jelentést tesz. Innen tudtam meg, hogy elromlott és azt is, hogy ti játszottatok vele. Gyertek velem, mire visszaérünk a m?helybe már meg is csinálják a szerel?k. Az illetéktelen használatért pedig az a büntetésetek, hogy amíg odaérünk addig minden gyümölcsb?l szednetek, kell a szerel?knek, ami a fák tetején terem!

Ezért aztán a mókuskák a további úton fel alá rohangáltak a fákon és cipelték a gyümölcsöket. Mikor odaértek azt mondta az öreg vakond.

– Derekasan megdolgoztatok mókusok, de remélem, megtanultátok, hogy nem szabad olyan dolgokhoz nyúlni, amihez nem értünk. – A mókusok megígérték és a vakond meg a megjavított vessz? segítségével, hazarepültek. Este aztán fáradtan, de örülve a kalandnak, mindent elmondtak a Jótündérnek és Hókuszkának.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Orosz T Csaba
Szerző Orosz T Csaba 32 Írás
Nincs semmi mit másoknak adhatnék , nem vagyok bölcs vezér , nem vagyok szent.Néha még álmodom már nem félek, eddig még bármiben hittem is , mind tönkrement.