Kovács Henrietta : Nem félsz? /hexameter/

Óh, mikor álmos a lelked, az éj-fodor ujja terül rád,
köntöse zizzen a párna felett, muzsikák s kora-szépség
csendül a mélyben, akár egek esteli csillaga;nem félsz,
mondd: a dal elragad? Ég-ige ostromol és a vad éjfél
titkokat ?riz arany-labirintusa réveteg árnyán
s éneke vén, fura béke-világot ad; óh, örök emlék!
És odaérsz. Az ezüst köd elaltat, az álmod alászáll,
s visszalök éberen, évek igézik a múltadat; élj hát!

Legutóbbi módosítás: 2008.05.13. @ 14:58 :: Kovács Henrietta

Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/