Az ember ha elfárad,
elképzeli a sajtot holdnak.
Szivárványt vizionál a locsolócs? végébe,
majd este kietlen csatornák közt szaladgál
adásért, s a TV mocsarában cuppog
lépésr?l lépésre míg álmot nem mond
egy felkészült bemondó
csíkra sz?kült szemére.
Ilyen most az ember.
Az ember ha elfárad,
felsegíti a hölgyet a buszra.
Nem figyel melyik sarkon ette tavaly málnát,
reggelit a gyereknek, s egy pillanattal odébb
mint ha muszáj volna, csordul bele jelenb?l az utóba
mint patak, mi szójátékot játszik a katakomba.
Ilyen most az ember.
Az ember ha elfárad
az istenhez könyörög pénzért..
Olcsó kenyeret keres a polcon
félbehagyja minden elvét ha lát egy AKCIÓ!!-t
katarzist érez minden rohadt epizód végén
dühös ha megint hazudott egy politikus
persze megszokta már rég
s így pereg a galaxis eme kupacára
az id?tlen emberi lét.
Az ember ha elfárad,
a halál csak egy egyszer? álom.
Nem inspirál sem a mennyország,
sem fény. Hiszen tudja
az alagútba régen beszorult már minden
egy foltnyi világosságért
talán mindenki újra félne a végt?l
lenne miért, s hogyan élni.
Talán egy másik bolygó kéne csupán.
Kalandozni miel?tt elsírja magát e gömb.
De már nincs tiszta mozdulat és gesztus
mert elfáradt az ember.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.12. @ 12:03 :: Szendrői Csaba