Magyar Csaba : Bizalom

 

– Minden a bizalomra épül – fejtegette Agyas a strandon egy f?zfa árnyékába húzódva. Gúnynevét azért kapta, mert két évig filozófia szakra járt, miel?tt végleg a b?nöz?i pályát választotta. A sovány, szakállas pénzhamisító dílerként kezdte, és csak kés?bb váltott a kevésbé kockázatos, ám szintén jól jövedelmez? másik tevékenységre. Olvasni és vitatkozni azonban még mindig szeretett.

– Mit vakerálsz már megint, Agyas? – kérdezte a frottírtörölköz?kön heverész? kompániájából az egyik kopaszra borotvált és kigyúrt alak. Bicepszén egy ÖLJ feliratot visel? kobra tekergett.

– Azt próbálom elmagyarázni – folytatta az aznap reggel er?s hascsikarással ébred? Agyas, – hogy a világon minden a bizalomra épül, még a mi szakmánk is. Például ezek az arcok – mutatott körül a strandolókon – többnyire különösebb aggódás nélkül húznak be a vízbe leh?teni magukat, bízva abban, hogy id?közben nem fújják meg a pénztárcájukat, vagy a tornacip?be dugdosott ezreseiket. Ha nem hinnének ebben, neked sem telne kokszra – nézett a napolajos izmait táncoltató tarfej? zsebesre.

– Látom, nem vágod, bunkókám. Mindenesetre megyek pénzt váltani a kifliorrúhoz.

Maga sem tudta, hogy miért, de ki nem állhatta az egész nap a bódéjában izzadó nagydarab lángossüt?t. Talán az alattomosan vizslató tekintete idegesítette.

Az unszimpátia kölcsönös volt: Lajos, a volt bokszoló is hamar kiszúrta magának a lomha mozgású, szakállas és pökhendi férfit, aki ráadásul már egy hete minden nap tízezressel fizetett, azért az egy tejfölös-sajtos lángosért és a hozzávaló sörért.

Ugyan csak homokzsáknak szerz?dtették ellenfelei felhozó mérk?zéseire, Lajos a profi bokszba is belekóstolt, és pályafutása végeztével a megtakarított pénzéb?l vette a lángossüt? bódéját. Eleinte kiváló befektetésnek t?nt a dolog, így a kezdetben nagy hévvel dolgozó volt bokszoló csak néhány év elteltével kezdett gyanakodni, hogy a rövid nyári szezonban keresett pénzb?l valószín?leg nem fog meggazdagodni.

Lajos ezért egy id? után felhagyott a trükkökkel, a lángostészta pörgetésével és  leveg?be dobálásával, ehelyett egyre takarékosabb mozdulatokkal dolgozott a negyvenfokos melegben. A b?rébe beivódó égett olaj szagát is nehezen viselte.

Egyszerre pedig azon kapta magát, hogy már kora reggel rosszkedv?en gyúrja a tésztát, nyitás után pedig a h?ségben ellenségesen figyeli a bódéja el?tt sorbanállókat. A legudvariatlanabb kuncsaftoknak legszívesebben lekevert volna egyet az ifjúsági bajnokságot ér? balhorgával.

A volt bunyós csak azután nyerte vissza úgy-ahogy a lelki nyugalmát, hogy elhatározta, ezentúl büntetni fogja legellenszenvesebb vev?it. Egy darabig hashajtóval és altatókkal kísérletezett, egy-egy gondosan el?készített lángoscipóba keverve a porrátört gyógyszert.

A lángosos kárörvend?n figyelte a lekezel? modorú énekesn?t, vagy a pimaszul fennhéjázó, nyaraló aranyifjakat, arra gondolva, hogy kétszeresen is fizetnek viselkedésükért. De kapott a büntet?lángosból a kisfiát fülét cibáló anya, és egy helybeli rend?r?rmester is.

Lajos azonban ritkán találkozott olyan tenyérbemászó kuncsafttal, mint az az új tízezreseit nyeglén a pultra hajigáló, foghegyr?l rendelkez?, szakállas alak. Nem egészen egy hétig bírta az els? hashajtós lángos felszolgálásáig, ám  kellemetlen vev?je továbbra is kitartóan megjelent, és mintha mis sem történt volna kritizálta a sör és a lángos állagát. A volt bokszoló  elhatározta, hogy ezúttal szigorúbban fog büntetni.

Aznap reggel, miután kikészítette a frissen dagasztott fehér cipókat, az egyikhez hozzákevert fél kávéskanálnyit az otthon a rágcsálók ellen használt méregb?l. Aztán egész délel?tt csak várta, hogy Agyas ismét megjelenjen a bódénál.

A hosszúhajú pénzhamisító három dollárjellel díszített kék pólójában egykedv?en várta az aznapi lángosát. Térdig ér? strandnadrágja zsebében kisebb köteg hamis tízezres lapult, melyek közül egyet néhány perc múlva ismét fel fog váltani. A sorban el?tte állókkal még ennyi id?re is nehezen vállalt közösséget, kispolgároknak, bérrabszolgáknak tartotta ?ket. Agyas rendkívül büszke volt arra, hogy saját erejéb?l megteremtette magának az áhított szabadságot és függetlenséget.

– Mit vigyorog? – kérdezte a bevertorrú lángosotól. – Adjon inkább egy sajtos-tejfölöst, meg egy beh?tött sört. De mozogjon, mert már negyedórája tikkadok itt a napon!

– Biztos nem vigyorognál paraszt, ha tudnád mivel fizetek – tette még hozzá magában.

– Itt van, egészségére! – adta át Lajos udvariasan a zsírpapírra helyezett forró lángost, és a párától gyöngyöz? sörösüveget. Szokásától eltér?en néhány pillanatra mélyen Agyas szemébe nézett.

Miközben kiszámolta a tízezresb?l visszajáró pénzt, alig tudta elfojtani a mosolyát. Mégsem olyan igazságtalan a sors.

Legutóbb szerkesztette > Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.