Markos Klára : Kortalan vers

ÁÃ???rhattam volna 100 éve. ÁÃ???rhatnám 100 év múlva is.

Megjött a leveled újra, s remeg? kézzel

Téptem, szakítottam a boríték szélét.

Reményem utolsó réveteg morzsái

Kis koccanással gurultak a fakó lépcs?kön.

 

Gonosz vagy, tudod? Aljas, hazug, hiteget?!

Minden írásoddal a húsomba marsz, és meglopsz!

Gy?löllek, noha jól tudom, elbújnom nem lehet,

Arcomra torz mosolyt er?ltetek hát, s indulok feléd.

 

Utolsó találkozásunkkor megaláztál, kifosztottál.

Semmit ér? testemet képzelt deresre feszítetted,

Kínjaimat zord, humortalan szavakkal f?szerezted,

Majd elengedtél, s új citromot facsartál magadnak.

 

Most kopogtatsz újra követel?n, mint alattomos koldus.

S én most is azt mondom, a vidámság hóhéra vagy te

Adóhivatal!

Legutóbb szerkesztette - Markos Klára
Szerző Markos Klára 14 Írás
Sziasztok. Egy rongyos netcsavargó vagyok, csetlő-botló, kezdő és amatőr írókezdemény.