Magyar Csaba : Egy tévénéz? halála

Özvegy Takács Lajosné, született Várkonyi Ilona, befejezte a fogalmazást. Még aláírta az ákombákom bet?kkel nehézkesen telepötyögtetett oldalt, majd a levelet a gondosan a leszedett konyhaasztal közepére tette. Figyelemfelketésként egy a családi étkészletb?l megmaradt ezüstkanalat helyezett a lapra. Az id?s asszony körülnézett, hogy mindent rendben hagyott-e. Az edényeket és a poharakat még délben eltörölgette, és a mosogatószivacs is a csap mellett, a kis m?anyagtálkán nyugodott. Özvegy Takácsné leoltotta a villanyt és kilépett a konyhából.

Cattani felügyel? halála óta el?ször, valami megkönnyebbülésfélét érzett. A rettenthetetlen nyomozó volt az utolsó, akiért lelkesedni tudott. Ráadásul ?t már színesben látta. Esténként, a tévé el?tt üldögélve, gyakran mondogatta is megboldogult férjének, hogy már nem érdekli semmi. Bár azel?tt id?nként hajbakaptak, mert néhai ura inkább a rendez?i sorozatokat kedvelte, így végiggubasztott minden éjeszakai Kurosawa és Bergman filmet, azért akadtak közös kedvenceik is: a Tenkes kapitánya, Derrick és Columbo, kés?bb pedig a megnyer? doki a város szélér?l.

Miután azonban kedvenc h?seit követve egy éve férje is eltávozott, özvegy Takácsné nem találta többé a helyét. Csak váltogatta a csatornákat, míg el nem szunnyadt a készülék el?tt. Két fia is csak nagyritkán látogatta, az id?sebbikkel akkor találkozott utoljára, amikor az anyja elromlott tévéjét elvitte megjavíttatni. Az asszony abban a pár napban döbbent rá, hogy már nem hozhat neki semmit az élet, hiszen televízió nélkül sem érezte magát rosszabbul. Két estén át gondolkodott és végül mindent alaposan eltervezett. Tettét az új délutáni kibeszél?show indulásához igazította.

A konyhából kilépve, Takács Lajosné átcsoszogott a nappaliba. Férje és fiai fényképét a kis kávézóasztalra állította, majd kényelmesen elhelyezkedett a régi kanapén. Az asszony a faliórára nézett, sóhajtott egyet, majd a kezébe vette a távirányítót. Jól számított. Általában ugyan került mindenféle szellemi er?feszítést, de az új m?sor még neki is sok volt, súlyos, bénító idegméregként hatott rá. A villogó fogú tévésztár alighogy felkonferálta az els? esetet, Takácsné zsibbadást érzett tagjaiban, szemhéja elnehezült, szívverése lelassult, gondolatai pedig zavarossá váltak. Ám továbbra is kitartóan meredt a képerny?re. Elhomályosuló tudattal feltüzelt, hadonászó embereket látott, miközben szájában fémes ízt érzett. Talán negyedóra telhetett el így, amikor hirtelen elfogta a pánik és megpróbált csatornát váltani. Bénult ujja azonban már nem engedelmeskedett, a kezéb?l kifordult távirányító csattanva hullt a parkettre. Özvegy Takácsné érezte, hogy sorsa beteljesedik. Lassan megnyugodott és a reklámszünetben egy pillanatra a tudata is kitisztult.

"Végül mindenki egyedül hal meg", gondolta beletör?d?n, de arra már nem emlékezett, hogy melyik filmben hallotta ezt a mondatot.

 

Legutóbbi módosítás: 2007.10.07. @ 22:27 :: Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.