csurai zsófi : megfejthetetlen

fáradt vagy
homlokod csupa ránc
még egy utolsó
mozdulat
amiben már
nem talállak
szinte hallom
mikor kezed
imára kulcsolod
és néma szád rebegi
"bocsásd meg b?neinket"

 

én képtelen vagyok

 

lassan szétfolyik
minden gondolat
csak a kusza játékok
megfejthetetlensége bomlaszt
és felépít minden
veled töltött nap
aztán mint a harmat
felszáradok benned
pupillád feketségébe
temetkezem

 

sorsom vagy
én a kereszted.

 

Legutóbbi módosítás: 2007.10.01. @ 21:42 :: csurai zsófi