— Anyuka!
Ezt a csokrot most ideteszem az asztalra.
Látod, még jól tudom, melyik a kedvenc virágod.
A vadvirágok: búzavirág, kankalin, harangvirág.
Nézd, az asztalon az a régi terítő van, amit születésnapomra hímeztél ki.
Van fél évszázada.
Hogy szerettél kézimunkázni!
Az alkotás öröme vezetett, és milyen csodálatos, színekben pompázó munkák kerültek ki a kezed alól!
Gondolatban most megsimogatom — mint annyiszor — fáradt hátadat.
Emlékszel, mikor azokon a régi májusi első vasárnapokon becsengettem hozzád a tarka csokorral?
A sarokból elővetted a tavaly készített meggylikőrt, s két kicsi, gyűszűnyi pohárkába töltöttél belőle.
— Töltsek még egyet? — kérdezted később.
— Majd jövőre! — szellemeskedtem.
S most már a tizenhetedik csokrot is csak az asztalra teszem, és nem töltesz likőrt.
2007.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: dr Bige Szabolcs-
