Kodaj Bálint : Reggeli gondolatok

Az óra riadtan reggelt
rikolt.
Hirtelen nem tudom a miért
és mikort,
aztán éberré pofoz a fél hét,
s a nap ferde színt?kkel kelti
komor szürke szem? férjét.

Háromszor hatvan Volt arcom
ráncrejtvényét fejti,
de a megoldást a válasz
kancsal káprázatba rejti.
A talány vadul áttapos rajtam,
és én, a földön fekv? áldozat,
tükröm, tükröm, újra kérdem:
melyik a legvalódibb változat?

A szenderg? metró tömegre eszmél.
Tikkadtan tárul a piszkoskék ajtó
-a fémfedte pilláit hályogra hajtó-;
és zsebemb?l zsibbasztó fáradtság
csordul.
A mozdulatlan mosoly
kényszer? lépéssé
vicsordul.

Az ásított könnyben sárrá
lesz az álomhamu.
Kopasz kapaszkodókon valósággá
égett.
Közös divatot kondul a kolomp,
s a lépcs?n nyaraló nyáj
dühös engedelmet béget.

Újszülött számon négykézláb
mászik a mondat.
Filléres fércjóslat a szombat.
Dadogó lábukban a bet?k
értelmet esnek.
Van, ki f?szer, van, ki méreg
a híg emberlevesnek.

Vannak, kik várnak,
az alagútban h?lnek,
míg könny? métereik mázsás
centikké nem gy?lnek.
A legtöbben vesznek,
és csak néhányan adnak.
Légy kevesebb. Ne törj új
téglákat romboló faladnak,
mert vadul vándorló vonalunk
a térkép galacsinná gyúrja.
Vajon lesz-e ész, mi a szemétb?l
szobák árnyaira szúrja?

 

Egyre kevésbé tudom,
minél messzebbre jutok.

Szeretnék sétálva élni,
de félelmet bicegve
létezni futok.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:10 :: Kodaj Bálint
Szerző Kodaj Bálint 63 Írás
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).