Dobó Erzsébet : Tanyák népe

Dolgos napok boldog békéje,

Gyermekkorom édes menedéke.

Hol szabad a lélek és kedves a szó –

Csendesek az esték, szívből jön a jó.

 

Öregedő, fáradó szemek kémlelnek félt?n,

Kutatják bánatom – szólnom nem kell –

Szememből olvassák minden gondolatom.

Itt nem gyötör a tegnap, nem érel a bánat,

Lágyabban borul víz fölé az öregedő nyárfa.

Legutóbb szerkesztette - Dobó Erzsébet
Szerző Dobó Erzsébet 66 Írás
még csak szárnyprobálgató vagyok ne csapjatok azért agyon nagyon. Mielőtt bármi rosszat is gondolnátok, diszlexiás vagyok - no nem fogyatékos - bocsánat, ha néha nem egészen helyes az írásom...