Gáspár András (Gazsi) : Szeretők

vágytuk az álmunk és titkon
szenvedtünk évekig kerülve
érintést és kést
döftünk szívünkbe
pusztuljon szerelmünk
mert tudtuk nekünk
nem szabad ám a vad szenvedély
– így hogy elbuktunk –
lett édes gyilkosunk
és most belehalunk

 

belehalunk a vágyba mert gyáva
vagy és én is de mégis
édes a kín mit érzünk várva
a pillanatot mely lopott
és bűnös de akkor ott
a játékos hógolyó
hömpölygő bűvös
lavinát indított
mit egyszer majd átkozunk
de most belehalunk

 

belehalunk mert szenvedés
játszani idegent míg idebent
szívünk egy ütemre ver és
gyötrő magunkba zárni
de jöhet bármi
hallgatunk így nekünk
fáj csak szerelmünk
titka míg óvunk mást és most
még boldogok vagyunk
pedig belehalunk

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Gáspár András (Gazsi)
Szerző Gáspár András (Gazsi) 23 Írás
gyermekkoromban szerencsém volt, mert ha véletlen meglöktem a polcot akkor nem lekvár esett a fejemre, hanem verseskönyv ... de nagyon nem ütött fejbe, mert vagy 50 évig nem írtam semmit ... aztán néhány verset ... műszaki ember lévén az is szép teljesítmény ... és egyszer úgyis mindent ki kell próbálni ... lehet, csak erre a néhány versre futotta, mert már rég' csak olvasok, nem írok ... http://gazsi.hostoi.com/