Kodaj Bálint : Március van

Kint a kertben
a garázs nedves
mohaszakállat növeszt.
Kamaszodó ágak kaparják
tavaszt viszkető arcát.
Ünnepelnek a bokrok és
a gyomok,
zölddé gyógyulnak a romok,
felejtik a tél monokrom
színátkát,
és a nap kihúzza hátukból az ég
fagyoskék szilánkját.
Esőpezsgőt bontanak a felhők,
a dugó villámként kirobban,
az évszakot pattogó cseppsorokban
nyeli az élet.
Elfelejti, hogy nem tart örökké,
hogy az órák egyszer ódón gyászkörökké
lesznek,
és a harang hamut zeng ezer
éhez? eresznek.

De március van. Nem akarok
a jövőbe hallgatózni.
A holnap kulcslyukára
ragassz csak hamis véd?szenteket!
Úgyse nézek bele, én nem leszek
olyan, ki élő és szendereg,
mert látom, hogy hova
vezet a vakság:
végül önző papírbálványok
elé borulunk,
és túl késő lesz, mikor
menekülve mind eggyé szorulunk.

Jó lenne most máshol,
valahol messze innen lenni,
éjjeli testedről apró perccukrokat
enni,
de mindig közbeszól a nap,
ijedt rímeket remél a lap,
és megint kísértő hiányt mondok,
míg azt ordítják tollra
a hegybe gyűlt gondok:
bár itt lennél –
Hiszen március van!

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:02 :: Kodaj Bálint
Szerző Kodaj Bálint 63 Írás
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).