Mostanában gyakran
vagy velem gondolatban.
Jégkezed hozzám ér,
örök nyugalmat ígér.
Borzongva érzem, ha
érint hűtlenséged szele,
és suttogva kéred:
legyek jégvárad melege.
Érzem amint eljössz
csendben, láthatatlan
-mély sóhaj a jel:
érezlek csontjaimban.
És várok. És félek,
magaddal viszel-e,
vagy hagysz némi időt
végső perceimre?
Jössz-e hozzám többször
Vagy egy nap, hirtelen,
kézen fogsz és viszel
oda, hol vár a végtelen?…
És nem tudok elköszönni sem…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: P. Tóth Irén
