P. Tóth Irén : Hűtlenség

Mostanában gyakran

vagy velem gondolatban.

Jégkezed hozzám ér,

örök nyugalmat ígér.

 

Borzongva érzem, ha

érint hűtlenséged szele,

és suttogva kéred:

legyek jégvárad melege.

 

Érzem amint eljössz

csendben, láthatatlan

-mély sóhaj a jel:

érezlek csontjaimban.

 

És várok. És félek,

magaddal viszel-e,

vagy hagysz némi időt

végső perceimre?

 

Jössz-e hozzám többször

Vagy egy nap, hirtelen,

kézen fogsz és viszel

oda, hol vár a végtelen?…

És nem tudok elköszönni sem…

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.