Verő László : Keresztúron keresztúton III.

— A templom — mutatott a toronyra az atya — az ezerkétszázas években épült, persze román stílben. A csúcsíves szentélyt tudjuk pontosan, hogy 1458-ban ragasztották a hajóhoz. Az unitáriusok — tudják az urak, hogy ez kimondottan magyar, még inkább erdélyi vallás ugye — 1630-ban vették kezükbe a templomot a reformátusoktól. Több zsinatot es tartottak ehelyt. Egészen 1767-ig volt a kezükön, mikor es Mária Terézia jóvoltából elvétetett tőlük. Nagyajtai Kovács István így írt volt az eseményről:

„Hadik András gróf, erdélyi kir. kormányszéki elnök, erdélyi fő hadparancsnok rendeletére 1767-ben augusztus 19-dik napján, az emlegetett templom cintermét előre katonai karhatalom (brachium militare) szállotta meg. Majd egyháziak, világiak sorakoztak hozzá. Az udvarhelyszéki katolikus esperes papjaival. A szék kormánybírói s jegyzője. A folytonosan működő törvényszék (continua tábla) ülnökei. S mindezek szemeláttára, az unitáriusok által mindaddig bírt városi templom, a papi és mesteri lakok, hozzájok tartozott minden belső, külső javakkal az ekkor Keresztúron igen kevés számú katolikusok részére elfoglaltattak.

— Nagyon szép állapotban van a templom — mond Guido.

— Igen kérem, a milleniumra kívül bévül fölújítatott — hála az Úrnak.

— Hanem most vegyük az irányt a parókiára, mert Márja harapós kedvében lesz — attól meg mentsen meg az ő áldott mennybéli druszája — ha déli harangszóra nem leszünk az asztal mellet — invitálta vendégeit a páter.

Belépvén a télikertbe a triumvirátus orrcimpái megremegtek a konyhából áradó mennyei illatokat beszíván. Amúgy is az erős levegő, meg a kiadós séta jelezte a delet gyomrukban, elébb mint a harangszó.

— Jó hogy elékerültek, má’ épp nekifogtam vót aggódani, hogy elvitte magikat a hétsingszakállú Koponyányi Monyók — zsörtölődött hivatalból Márja, miközben szelte a káposztalapin — kemencében sült — ropogós pityókáskenyeret.

A négy-ötkilós vekniből malomkerék nagyságú szeletek formálódtak a félmétres késnek köszönhetően, melyet a gazdaasszony hajnalba’ vitt át élesítés végett a szomszédba — lopós Demeter Mózsihoz, minden disznyó és másféle lábasbarom hóhérához, a hússzék mindenható urához. (Demeter volt a környéken vagy százhúsz darab, a gúnynevet azért volt célszerű használni: tudják a falusfelek, kiről is van szó beszéd közben. Ez a Mózsi fiatal korában farsangkor ellopta a Kerecsen Máli leányasszont Serfőző Jakabtól. A bicska nyoma már alig látszik Mózsi köldöke mellett.)

— Lássuk a medvét! — rikkantott vidáman a házigazda!

— No azzal épp nem szolgálhatok, de aszt ne emlegesse tisztelendőséged, mert megjelenik itten, mint a múltkorjában. Emlékszik ugye? Meg es mocskóta vót a Biriék fekete berbécsét.

— Ölég! — vetett véget a szófolyásnak a szószék rendíthetetlen ura — falnánk valamit a kotyvalékából, mee rögvest átlépünk a Basa táti fogadójába! (Ez a fogadó nem Keresztúron van, majd mesélek erről es, csak valahogy eszembe jutott).

No, csak ez kellett a tűzrőlszökött vénasszonynak. Szó nélkül fölvetette a fejét, és kezde az asztalra tenni a tányérakat sorjában.

— Talán egy csepp reámmorgót — tölt a gazda a decisekbe — Isten éltesse a Gyárfás famíliát!

— Köszönjük a felejthetetlen délelőttöt, s a jó szót — emelé poharát a két Gyárfás.

Közben az asztalra került egy tálkában valamennyi vinette — tetjén vékony paradicsom szeletekkel — kicsi gyönge orda — mely reggel még az ágasfán eresztette tüllbecsavarva a levit, darabka füstölt szalonna — ez a páter kedvéért, aki mindég evett egy falást ebéd előtt belőle — paprikák, gerezdes paradicsmok, meg hajszálvékonyra szelt kibédi lilahajma.

— Aki ételt s italt adott, annak neve legyen áldott! — hadarta az asztali áldást Gerő atya (ha még nem említettem volna a nevét).

— Ámen — fejelték meg Gyárfásék, és nekiláttak az előétel pusztításának. (Ne izguljatok, jön az ebéd is!)

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Verő László
Szerző Verő László 84 Írás
1986-ban alapítottam meg a Héttorony Könyvkiadót, mely élt tíz évet, és több mint száz kiadott kötet maradt utána. Béke poraira. Most - e kor igényeinek megfelelően - itt, a világhálón halásszuk a jó írásokat, remélhetőleg szerzőink, és olvasóink örömére. *** Született 1954. április 12. Budapest Elhunyt 2007. május 24. (53 évesen) Budapest