Verő László : Keresztúron keresztúton II.

„Haldoklik az öreg tanú,

Petőfi vén körtefája.

Azt beszélik ő látta volt

verset írni utoljára.”

 

— Gyönyörű sorok — mondá Guidó megilletődve.

— Mondjunk egy imát költőink lelkének békéje érdekében — hajtja le fejét a szintén megindult plébános. A madárfüttyös csöndben áhítattal állott a három férfiú a megszentelt helyen.

— No most kéremszépen lássuk csak az ősük kúriáját. Ennek falán is látható ugye a megemlékezés nyoma. Itt ezt az 1928-ban föltett táblát láthatjuk:

„Ebben a házban töltötte utolsó estéjét Petőfi Sándor 1849. július 30-án.”

 

— A ház a kommunizmusban ugye — mint megannyi erdélyi kastély, s nemesi kúria — természetesen a hibás gyermekek otthona volt, s az ma is. De mostanság fölújították a házat, s kész az emlékszoba is. Köszönhetjük ezt Kányádi Sándor fáradságot nem ismerő kitartásának, és téglajegyekkel, egyebekkel való kalapozásának — no meg saját adományának. Áldja meg az Isten galambfalvi költőnket, még ha református es — csippentett szemével az öreg pápista.

— Jó célt szolgál hát az örökségünk — fordult Kelemen a rokonhoz — hallottam hírét a renoválásnak, magam es hozzajárultam csekély összegecskével, most rajtad a sor drága kuzin.

— Visszamegyünk a paplakba, s tudom a dolgomat — szólt csöndesen Guidó.

— No most kéremszépen akkor teszünk egy sétát még a városkában, megnézzük az unitárius testvéreink templomát, s utána lássuk mit főzött nekünk Márja. Gondolom kitesz magáért, nehogy rossz hírét vigyék a világba.

Legutóbb szerkesztette - Verő László
Szerző Verő László 84 Írás
1986-ban alapítottam meg a Héttorony Könyvkiadót, mely élt tíz évet, és több mint száz kiadott kötet maradt utána. Béke poraira. Most - e kor igényeinek megfelelően - itt, a világhálón halásszuk a jó írásokat, remélhetőleg szerzőink, és olvasóink örömére.