Magyar Csaba : Visszajáró lélek

A sárgabarack lekvár hatalma.

– Szegény, jó Lajosom! – zokogta az özvegy a temetés utáni vacsorán. – Most ki fogja megenni azt a rengeteg lekvárt? Eltettem neki vagy 30 üveggel.


– Bizony, bizony. – bólogattak a rokonok. Mindenki ismerte a köztiszteletben álló asztalosmester egyetlen szenvedélyét, a sárgabarack lekvárt. De ennek is leginkább egyedül, az éj leple alatt szeretett hódolni. Hetente kétszer-háromszor, ha már nem bírt a bens?jében dúló éhséggel, az asztalosmester megvárta amíg elülnek a házban a zajok, majd csendesen leosont a kamrába és önfeledten falni kezdte a lekvárt. Így ment ez majd 35 évig.


– Mi lesz most azzal a rengeteg üveggel? – hajtogatta ismét az özvegy a vendégeket kikísérve.


Egész éjjel nem jött álom a szemére, és még másnap is, a szokásos házimunkát gépiesen végezve, gyakran rátört a zokogás. A kamrában motozva azonban egyszercsak elálltak a könnyei. Az özvegy csak állt és úgy meredt maga elé, mint aki nem hisz a szemének.


– Lajos, Lajos, hát még mindig nem tanultad meg visszacsavarni a tet?t? – nézett a fels? polcon nyitva felejtett félig üres lekvárosüvegre.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Magyar Csaba

Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.