Bodor Pál (Diurnus) : Nem merek mélyebben gondolkodni

Isten ments, hogy gyakrabban gondoljam végig a felületességeimet. Ha eszembe jutnak, nincs az az altató, amelyt?l elaludnék. Látom rendre a szemrehányó arcokat, mindazokat, akiknek ?szintén megígértem ezt-azt, így magamat is, s aztán jött a sok sürg?s robot, s évekre mindet elfelejtem. Szüleim sírját a Házsongárdi temet?ben, például. De f?leg azt, amin nem merek mélyen gondolkodni. Az az igazi mulasztás.

   Miket fogadtam meg! Megesküdtem, hogy mégis megtanulok angolul. S elmélyülök a németben, franciában. Majd, hogy (ha már a zongoratanulást feladtam, mert beleszerettem Trudiba, a szépmell? ifjú zongoratanárn?be), valamilyen hangszeren mégis megtanulok játszani. Holott a zenének sem adom át magam teljesen. Félek. Jobb a felületen.

   Ha valamit nagyon mélyen és alaposan átgondolok, abból mindig baj lesz: rájövök valamire. Az igazi konklúziók szinte mindig fájdalmasak. Világgá kellene ordítanom ?ket. Tehát inkább csak játszom a gondolatokkal. Verseket, regényeket írtam – az elviselhetetlen gondolatokat lehet?leg kerültem. Ahogy sráckoromban örültem, hogy sose láttam véres balesetet, gázoló villamost. Csak Rawalpindiben azt a lincselést, de magát a kapálozó, csupa vér embert, hogy úgy mondjam, a halála véres folyamatában nem láttam. És sose gondoltam végig, hogy mit vártam a világtól, az élett?l, magamtól. Mélyen csak a gyerekeimr?l gondolkodtam. Komolyan és titkon. De arról sose, hogy miket ígért a jöv?, és a jöv? milyen megbízhatatlan.

  Valamikor csatlakoztam egy világmegváltó mozgalomhoz, mely azt ígérte, hogy megszünteti a nyomort, az elnyomást, a gy?lölködést, s abban az országban, ahol éltem, nem lesz hátrány, hogy magyar az anyanyelvem, senkit sem üldöznek származása, nemzetisége, szülei, nagyszülei miatt.

   Hát egy francot. Mozgalmunkba – mely tehát a fasizmussal szállt szembe – ott, Ceausescu országában, fokozatosan, kezdetben csak taktikai cseleket mímelve, befészkelte magát az újfasizmus.

Persze, egy darabig áltattuk magunkat. Ki-ki amivel lehetett. Pofázott, cselekedett, remélt. De igazság szerint: belém állt a frász. De mi lesz, ha kiderül: most is csak áltatom magam. Mondjuk: nem vettem észre, hogy milyen világba farolunk. Lehet, hogy amit?l félek, azt önmagam el?tt is titokban tartom, azon nem merek most se mélyebben gondolkodni.

Mindenképp el kell olvasnom Szalai Erzsébet új könyvét

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Bodor Pál (Diurnus)