Mostanában mondják: „Működik a kémia.” Tanítottam kémiát. Akkor mást jelentett… Kémcsőből öntve Onnan, ide – akkor rég. Erősen gondolkodom, Most érezni kellene? Hogy is van? Öntve, vagy cseppentve? Működik? – kérdezem, S nincs felelet… Változó világunkból – visszatekintek. Régen hallottam, [… Tovább]
… régen volt, vagy nem Önmagam árnyéka túlmutat rajtam. Most minden ragyog, mert így akartam. Álmodom a fényt, minden éjjel benne fürdik a lelkem. Villanás, egy- egy pillanat mindent mutat… Mit tennél értem, hogy lásd a ragyogást? Siker, álmok, [… Tovább]
Becsülj meg mindent, mit ad a nap, mert könnyen lehet bármiből Egy csalóka pillanat. * Öreg idő, múló idő hozod, viszed a gondolatot. * Hulló levelek havában tétova utakon járok. Előttem a valóság, mögöttem az álmok.
Hogy lehetne szeretni jobban, mielőtt kezemről elfogy a fény, s vele az élet örökre elpereg. Útszélre kerül a ma, s a tegnap mellé ül. Aztán (…) Nehéz madárszárnyú éjek takarják a fényt, s többé nem ébredek. Egyszer még célom lesz [… Tovább]
Örök kíváncsiság égeti a lelkem. Erdők mélye, patakok csobogó, hűs vize, kék ég, messzeség, kanyargó ösvény… Indulok utamon, bejárom világom, képzeletem csoda-rengetegét valóra váltom. Ősi tölgy tövében ülve, előttem a világ-papír, üzenetem jegyzetelem. * Tavaszi virágok. ti kékek, sárgák. lilák… [… Tovább]
Mondják: „Szépen megöregedni…” Hiszen, jó is lenne, tükröm nézem, gondolkodom. Éveimet rég nem számolom… Zenét hallgatok, s közben ott motoz a gondolat, ősz-szőkére festett hajam alatt. Elmúlt éveimre gondolok… Szép volt, s hiszem lesz még hasonló. Letörlöm kétkedő mosolyom. Jövőbe [… Tovább]
A magasságos Hadúr elgondolkodott. Különös, mintha látta volna már Ahmedet. Keverte a lapokat, felderengett egy folyó, lassan kiszárad. Az Eufrátesz mentén ókori birodalmak csodái – elmúltak. Lassan a sivatagos tájakról észak felé indulnak… Majd az újkori népvándorlás is véget ér – gondolja [… Tovább]
Lassan elmúlik az életem, Gondolkodom, mi hiányzott. Talán nem is fontos , de ami volt, bántó tekintet, szavak, kevés tett, a szívemnek. Ha gondolhatok ilyet. Mert… Szívtől szívig, ha szeretet vezet, utad oly’ egyenes, nem kell kitérő. Minden ajtó [… Tovább]
Hűvös, őszi este tüzet raktam, felidézni melegét a nyárnak… Nem vigyáztam, tenyerembe égett. Nézem a kormos kis semmit cheska-lekarna.com… Olyan parány, halvány – ősz égette, vagy a nyár tette – Hol van az a „titok”, melytől lángra kap még egyszer… [… Tovább]
Tükör előtt ül, festéket kever. Arcára színt mázol, előtted forog, táncol, nevettet. Nem is tudod talán, hogy tegnap temetett. Közöttünk jár, mégis más. Vállalni meri amit te nem, életének, sorsának kettős voltát.
