– Tudod min gondolkodtam reggel, amikor próbáltam visszaszundikálni kicsikét? Mi ez a döbbenetes számismétl?dés nálunk a családban?
Barátn?m (továbbiakban csak B.) bólintott azzal a jellegzetes, tisztánlátókra jellemz?, bölcs, titokzatos, megnyugtató mosolyával:
– Majd rájössz, ha végigvezeted az „egészet"! – sugározta erre egész lénye, szó és hang nélkül, gondolatilag – azaz telepatikusan. Ábrándozz csak a csak csevegésünkr?l tovább…
– Oké. Akkor úgy folytatjuk, hogy tovább gondolkodom. Szóval… Ma 7-e van és Rezs? névnap. 12 éve halt meg az Anyám (a „második anyám"). ?és Rezs? Apám ikrek voltak. Édesanyám 12-ben született. Köztem és a bátyám között 12 év a különbség, a fia ennyivel fiatalabb nálam, a fiamat meg a másik unokatestvére el?zte meg ennyi meg évvel! Aztán Nagyanyám Mária volt. A névnapján, szeptember 12-én volt a „kett?s szülése". Tehát 12-én születek… Csak a Mária nevet arra már az édesanyám viselte. Így lett Irén. (És azért adott nekem is I bet?vel kezd?d? nevet – f?zöm tovább gondolatban a gondolatot, hiszen Anyám döntötte el, mi legyen a nevem, nem az Édesanyám. Az csak a Máriához ragaszkodott másodikként, aztán azt nem írták be az anyakönyvbe mégsem!
– És a 7-r?l? – faggat mindentudó pillantással B. miközben cigarettára gyújt, lassan, jellegzetes mozdulattal. Mi jut eszedbe még?
– Tudod, hogy 7-én születtem! 7 hónapra. – Bólint. – Gizella névnapkor. Így hívták az apai nagymamámat és 7-én született ? is. De melyik hónapban? Ki tudja? Nem mondta szegény apám sosem! (Én meg nem is kérdeztem, az igaz…)
– 7-én, 7 hónapra.
– Meg 7 napra – neveti el magát B. hirtelen.
– Lehet… Nem napokat számolt az édesanyám, csak hónapokat! Az viszont megjegyezte mikor sírtam föl (0 óra 35 perckor)! Mindegy: marad 7 és a 8 (3+5)! 2 szám…. Felnézek hirtelen: 28?
– 28 évesen szültem az els? fiamat! Ezekb?l áll a születési „száma"is! /82.08.02./ És akkor költöztünk vissza, vagyis haza!
– A kis kettes … /8+2=10 8+2= 10 10+10=20 azaz 2/ – mosolyog B. Majd hirtelen elszomorodik: ? mindenképpen a 2.!!!
Bólintok. Tudom, mire gondol. A kislányomra. '78-ban halt meg. 08. 10-én. Felsikítok:
– NEM! 1+9=10 és másik szám is 10! 1-1! Az 0! Tehát SEMMI! Aztán ismétl?dik a számsor újra. Szerencsére szerencsésen! De akkor hol van a folytatás? A harmadik gyermekemhez… – Barátn?m érti a gondolatomat.
– „Számszer?en" ugye? – No segítek, de nem sokat! Add össze a 7-et és a 8-at! (15, azaz 1-es, 5-ös)…
Töprengek pár pillanatig.
– Akkor már kétszer jött el? az évezred els? száma…
– Nézheted így is. Az eredmény pontos lesz mindenképp.
– Rendben, de akkor harmadszorra is el? kell jönnie!
– Mondtam, hogy nem jön el?? – mosolyog. – De nem itt! Két fiú van a sorsvonaladon…
– Akkor nézzem a kettes számrendszert?
– Miért? Tanultál olyat is? – dob be egy tréfát.
Felnevetünk! Aztán folytatom.
– Ott 0 van és 1. De az 1 már volt kétszer is… Hármas nincs – nevetek -, így csakis a 0 jöhet szóba! A másik szám pedig 5. (Hát én meg?rülök!) Május! Ráadásul májusban születtem én is!
– Most ne azt nézd! Mire mondtam, hogy el?jön?
– Hát az 1-re!- felelem olyan „mindentudó" hangon. – Akkor 0+1+1=2 De mivel a harmadik… mellé jön a 3. Az pedig 23!
Aztán csak nézek. B. meg kuncog halkan.
– Ezt aztán jól összeeszkaláltad! – nevet. – Jól bizony!
– Igenis jól! – védem harciasan a „magam igazát"!
A bátyám névnapján született, május 23-án! Este. 9 óra 3 perckor. A 9 pedig osztható 3-mal! Háromszor! /Csak nem az a bizonyos harmadszori leszületés (és megszületés) amit a regressziós hipnózis során láttam, az egyik – természetgyógyász – tanfolyam során?/
Döbbenten nézek B-re: arca csillog, szeme fényes – mintha csak egy másik dimenzióba járna, s úgy sugallná: „érted-e már"?
Percek múlva szólal meg újra:
– Nos? Honnan a sok 12?
– A csillagokból-felelem tréfásan. (Persze az Univerzumra gondolok.) Azután a tízesekre, meg a kettesekre! Ebbe a 2×5 variáció is belefér! (Persze a +2-vel). Mi több: még a 3×6 is! /Párom 3. hó 6-án született – és még két családi barát is – ez is éppen három! Aztán anyai ágon – hogy vigyek egy kis „kabarét" is az ügybe-a hozzátartozóim 75 évet éltek (megint a 12!) . Én pedig…
– Hagyd! A születésed egy másik téma – rándít a vállán B. és egy bögre kávét nyom a kezembe.
– Mit tudhatok meg arról? – fog el az incselkedés.
– Amire spirituálisan képes vagy! Illetve ami számodra meg van engedve! Mert vannak dolgok, amelyeket NEM TUDHATSZ MEG!
– Tudom…!
– Akkor meg nyugi! – folytatja jellegzetes, stílusában. – Kitölt?d a Lottót a visszatér? számaiddal – kacsint rám huncutkásan, s máris meg van oldva minden rejtély!
– „Igenis! Értettem"! – felelem nevetve és célba veszem az édes, illatos kávét.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.07. @ 10:56 :: Nagy Ildikó
