A kép John William Waterhouse gyönyör? festménye….
Nem mondtad ki, hogy nincsenek álmok.
Csak félted híven követni ?ket,
ahogy félted az ?szi es?ket,
mert szürke függönyt vontak a tájon,
s zúgtak; sivítva ?zték el lángod.
Nem mondtad ki: a szépség tán földi.
Csak nem láttad illanó balzsamát,
mit osztott a születés hajnalán,
s könnyb?l akartál szivárványt sz?ni;
szép a szövet, ám múltadat ?rzi.
Nem mondtad ki, mit?l és miért félsz.
Csak érezted, hazudik a patak,
a szél, a fény, s ámulnak a halak
a sötét, zavaros folyó mélyén:
miért nem t?nsz el közöttük végképp?
