Böröczki Mihály - Mityka : Örökség

2018.02.01. Böröczki Mihály - Mityka Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Falun az emberek mindig köszönnek,

hetedhét határba zárják a csöndet,

türelmük töretlen, járásuk büszke,

nem vágynak tizenkét hamis ezüstre,

magukhoz ölelik a nagyvilágot,

legyen hát két kezük ezerszer áldott,

ott ahol születtem, e dolog járta,

nem löktek tréfából csípős csalánba,

a kapott szeretet piciny darabja,

gyönyörű öregek között nőtt nagyra,

megosztom másokkal, nem viszem sírba,

s naponta leírom fehér papírra.

Legutóbbi módosítás: 2018.02.01. @ 09:47 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.