Vajon miért az éj
szüli a legtöbb verset?
Miért mártózik oly gyakran
az éjszaka csendjébe a toll
és sötétségbe a fájdalom?
Miért a legtöbb szó
a könny és szerelem?
Talán mert csak a Hold
lehet tanúja
árva lelked titkainak,
a kimondhatatlannak,
s az éjszaka leple alatt
akár ezerszer leírhatod:
szeretlek, szeretlek, szeretlek –
Nagyon…
Miért oly nehéz az ébredés,
az álomittas mélyből,
amikor hirtelen még
azt sem tudod
vasárnap van-e vagy hétfő?
És az sem egészen világos,
hogy az a bódító érzés
akkor
nem égi láz volt…
Amíg a hajnal bontogatja álmod,
lassan letisztul minden pillanat,
gondolataid pályaívére lobbanó pír,
végigsimítja gyűrődéseidet.
A feketerigó ébresztőt dalol,
fantáziádnak megálljt parancsol…
Mégis, miért
miért jajgat versedben annyiszor
a gyógyíthatatlan bánat,
hiszen a vágy az,
ami gyakrabban
veti meg ágyad?
Miért éppen az éj,
s kérdés a miért?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: D. Bencze Erzsébet
