Műhelytitok a versírásról
Koosán Ildikó
várok egy kezdő mondatot
a tényről
ami bennem kavarog,
még éjszaka is feszit, bök,
véredényeimben mintha
gyónás-kényszer áramolna,
nem tud kitörni, amorf,
amőbamódra váltakozó
súlypontját innen-oda teszi át,
mozdul egy kicsit, azután tovább,
előre- hátra;
tudom, vitát folytatna velem
az érzés, meg az értelem,
miközben fel- felvillanó
körvonalképbe faragja jövendő
alakját a gondolatnak,
felismerhető- élesen;
s én,
– ahogy anya a bölcső fölé hajolva látja,
gyermeke ujjai görbülnek ökölbe,
kapaszkodna a levegőbe,
jelbeszéd – zsengét,
reflex-ritmusú hangot ad,
a szó hangbimbós ágait fuvallat
rezegteti,
ennyi telik most tőle,
várja, előbuknak a hangok,
hangsorok,
s beszélni fog;-
így várom,
legyen kiáltás, ének
a benti káoszból,
sorokba szedhető indulat,
megszülessen, éljen a versem,
bárha a helyén kivérzett seb marad.
Szombathely, 2015. november 22.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Koosán Ildikó
