Régóta várlak már.
Tarka, pillangószárnyon elszállt a nyár,
elmúlást görget maga előtt az esti szél,
csupasz ágak közé bújva, rólad mesél.
Nem jössz el, tudom.
Hiába ülök fázva a közös padon.
Az esti park ködfátyolba öltözött,
te, mint egy árny, ott vagy a köd mögött.
Talán maradok kicsit.
Várom, hogy a fuvallat mondjon valamit.
Ha mégis elmegyek,
lépteimtől libbennek a barna levelek.
A hűvös pára egy pillanatra a vállamon elidőz,
hideg szélből sálat teker nyakam köré az ősz.
