Most szükséges dolgos két kezem.
Míg tesze-tosza hangom, parlagon hevernek csókjaim.
A tények feldúlnak, behálózzák egészemet.
Csakra ajtókon tóduljon be a Mindenség.
Szerelem, mindig belőled vezettem át Istent.
Ma ülhetnék akár zajban is, megtréfál a gyakorlat,
elenged-ideér a chi, kiugró szárnyaim repdesnének,
ha benned-magamban nyílna otthonom.
Kapálódzó szív, elkalapált gondolat helyett,
világokat járhatna be lelkem veled.
Szinte felfoghatatlan ez a láthatatlanul
belém fújt csend. Virradat oltárán a hit,
még rendezés alatt.
———————
Ez a teszetoszás mintha járt volna már itt. Akár járt, akár nem, a szokásos „problémákat” mutatja: követhetetlen, valóságtól elrugaszkodott képiség, rosszabb napjaimon, azt hiszem, lezagyváznám.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
