Pál Abigél : Feketén fehér

 

Fehérben feketén átállok a sötét oldalra,

és napestig hempergek a sötétség  mocskos

dagonyájában, ösztöntől hajtva átgázolok 

a tömeges gyalázatoskodásokon, 

zihálva tetézem végetnemérő ádázságaimat.

 

***

Éjente halántékomat a hűvös tükörhöz

szorítom,és szédülve levedlem a szénfekete gúnyát magamról, 

leoldozom a nappal keményre cserzett álarcát,

s hófehérré sírom, kínozom, karmolom

veszendő mezítelenségem.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.25. @ 19:37 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...