cikázó gondolataim nem találják az utat,
Tétován bámulom a monitort,
cikázó gondolataim nem találják az utat,
mert kimondva azokat,
fényét vesztett piritet beszélek,
arany helyett,
silány szavakat.
Azt hiszem inkább jobb,
ha nem szólok semmit,
hiszen minden egyes szó
töredékét mondatja velem,
mert más, amit érzek,
nem ez, nem ennyi, sokkal szebb,
több, jobb, ami történik velem.
Miért nem tudom ezt elmondani,
megmutatni neked? Szenvedek,
mert fojtogat a kimondani való sok gondolat,
de csalás lenne másképp megmutatni
azt a szent csodát,
mi bennem vert tanyát.
Maradjak akkor szótlan,
nézzem tovább
csendben a monitort,
mit gondolsz, tudni fogod?
Tudni fogod, hogy mennyire szeretlek,
érezni forrongását a testemnek,
pezsgő vérem forró vibrálását,
bennem ezernyi hangya futkosását?
Tudni fogod, ha nem szólok többet,
s némán számat csak megadón csókra tartom.
Tudni fogod, hogy téged várlak, óhajtalak?
Tudni fogod, hogy éjjelente
néma sikollyal érted kiálltok?
Tudni fogod, hogy hetek óta
veled járom a táncot,
testem érted remeg,
hogy mondjam el ezt neked?
Segíts, mert tébolyulttá tesz
ez a tehetetlen butaság!
Ki nem mondott szavaim
gombócként fojtják torkomba az érzést,
szabadíts meg, mondd, hogy érted
és tudod, hogy érted, értünk élek!
Tudod, hogy mennyire szeretlek Téged!!!
—————————————————————————————-
Gabi, vannak benne jó részek, de így ezzel a „ruhával” nem lépi át azt az „érzelmi” határt, amit valójában szeretnél mondani. Egy kicsit tétova, egy kicsit toporgó… engedd egy kicsit kibújni az érzést a versből… magadból… Mert így olyan mese, olyan „kicsit így, kicsit úgy”… és közben, ami akár „lángolhatna”…az is kihuny’… hisz nem azzal szeretünk, ha kimondjuk, hanem ahogy érezzük, ahogy (ön)magunk adjuk…
Át- és továbbgondolásra visszaküldöm, Gabi…
Hajnal
Legutóbbi módosítás: 2013.11.25. @ 21:11 :: B.G.Boróka
