Böröczki Mihály - Mityka : Libatömés

 

Apám évente, rendjemód telente,

kis katrocot eszkábált, szűkre szegve,

vékony karókból körbekalapálta,

hogy az legyen a mi ludunk tanyája.

Ez megesett. Fedett helyet találtak

az egyszemélyes hizlaló karámnak,

és feledve a gágigáló gőgöt,

az egyszem liba belepréselődött,

s mert anyám nyakát lába közé vonta,

csak gömbölyödött. Láthatón. Naponta.

És tömte, húzta duzzadt gigatáját,

megpattintva két ujjával a száját,

s ha látszott, hogy nem jókedvében ette,

a hosszú nyakat ujjal bizseregte,

az íves útra nagy biztatás kellett

a vízben ázott kukoricaszemnek,

s az áldozat már szinte kedvvel nyögte,

hogy kvártélyoznak a szemek a bögybe.

Telt-múlt idő. Két-három hét is bírta,

hogy merül el a nyeszlett hús a zsírba,

úgy karácsonytájt még valami történt,

nem hívtak – mégis odaszöktem önként,

a látomástól most is tart a lelkem,

kis hittanosként Istent bepereltem,

mert kimaradt a tízparancsolatból,

hogy spriccel ki a lúd a libanyakból,

de megemlékszem, ahogyan az este

a holtig félő gyereket kereste,

hisz ma is nyelvem széle-hosszán érzem,

hogy azt sütötte anyám egész évben.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.10.30. @ 13:14 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.