Sírok várnak rám
mindenhol sírok
sóhajcsokrok
csendkoszorúk
amerre járok
érezzük egymást
halottaimhoz
hasonlítok
Keresem
hol van apám anyám
-ahogy ők kerestek egykor-
visszamerengve
az élet ravatalán
így lesz kiterítve egész
velük minden részlet
mit összerak fájón
múlttá a képzelet
A lélek kitárul
meghal a szó
sápadt arcokon
rideg márványfalak
összekötnek elválasztanak
ki hallja meg
vad lüktetését a szívnek
ki szól ha visszaszólnak
mikor a hantok hegyekig nőnek
s előjönnek egymás után
ők kérdeznek csak
a falon túlról jött
élő-holtak hallgatnak
-gyermekem jól vagy-
így sugallja a szív
számolnom se kell
mind velem van
mohón elfogyaszt
s szűk teret szab az élet
itt érezzük igazán
s mintha nem fájna semmi
megyünk tovább
kiszáradt patak
keresi medrében
elapadt vizét
s nem találja.
Hol megnyugvás vár
örök a csend
a lelki béke
nincs kín nincs sóhaj
a megkésett is korán jön
a korai el se késhet
hiába óvtam élettől haláltól
kétségbeesve őket
itt találom mind
Az elsőket
és az utolsókat
Legutóbbi módosítás: 2012.10.13. @ 13:31 :: Seres László