Nem ordítottál.
Nem toporzékoltál,
cserébe egykedvűen
tűrte vinnyogásodat.
Nem szólt érted.
Nem szólt ellened,
mikor a nagy tervet
felvetetted, részvétlen
lökött a vízbe,
nem állt a vágy
és az út elébe,
érd el, ha tudod
túlsó partodat.
* * *
Apró suhintásokra
meg sem mozdul –
orrod hiába ütöd belé,
nem is veszi észre
átmentél szorgos bogárba, aki
a galacsinná gyúrt ürüléket
maga előtt nap-mint nap görgeti.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.27. @ 18:43 :: Csák Gyöngyi
