Hát igazság ez?
Brutálisan vágják
fejemhez ha kell,
mi a valóság,
helyet miért nem találok
köztetek a sorban,
Valaki szánakozzon,
saját bolygó világom
mára miért idegen.
Mikor adtam fel egészen
önmagam,
s eltitkolt, cirkuszi nevem.
Elmúlt ötven év,
mialatt másokért éltem,
csak a küszködés maradt.
Minden elmosódó nap
és álomtalan, homályos éjeken
arra vártam, ami nincs.
Azt hittem majd a holnap
más lesz, a kontúrokat
élesebben, tisztán látom majd,
aztán felébredtem egy reggel,
rájöttem, hogy házam
megtöltöttem ürügyekkel,
az igazság durván,
elny?tt arcomba t?z,
szeretteim nem
értenek,
én sem hallom szavukat,
saját sírom el?tt
térdelek.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.05. @ 09:50 :: Maretics Erika