Csak várom
roppanjon el az ég,
a nappali fény.
váljon sötétté nesztelen.
Omoljon le tér fedele
s beszélgessen az eresz
csendben
velem…
Leveszem ázott
cip?m.
Még nyirkos
száradó ruhám.
De kint hagyom lelkem,
talán ha esik,
ha zápor j? puhán,
kimossa bel?le
a kimoshatatlant,
mi már minta lett
kötött pulóveren.
Fekete kockak?…
