Bakkné Szentesi Csilla : tömegbe gyűrt magány

*

 

 

nem kopognak

nincs miért

a szó is ritkul és kimért

ajtót nyitni nincs kinek

csábítják a fentiek

remete és fejvesztett

barátok közt elvesztett

senkinek sem érdeke

így tűnik el élete

koponyáján sírhalom

másnak őröl a malom

siratják majd

 

vagy azt sem

fel sem tűnik él-hal-e

hűlt helyére száz akad

netvilágon nincs lakat

 

együtt-maga mit sem ér

tömegbe gyűrt magányban él

Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 08:30 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.