Rosmann László : Hulló csend

Föléd hajolva szólítalak…

 

 

 

 

     Az voltam, ami vagy,

     az leszel, ami vagyok.

                           Quintus Horatius

                                              Flaccus

 

 

Egy mécs, tobozkoszorú,

kócos, labdafej? virág,

szél hárfázza szomorún-

hallgat alant az elmúlt világ.

.

Némán csepeg? csend,

lelkek  lángjai égnek,

vízszintessé mállott rend,

fejfádon megsárgult képed.

 

Bronzlándzsás hulló f?z

üzenete fapadon  ragad,

míg elmém  levelén bet?z,

alakod emlékké apad.

 

Koppanó könnyeim

márványba hasítanak

Anya-  nemléted  körein

föléd hajolva szólítalak.

 

Némaság-  nincs válasz.

Tán fiam teszi ugyanezt,

ha majd hozzám j?ve látja,

apjáé a kid?l? kereszt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.02. @ 14:34 :: Rosmann László
Szerző Rosmann László 45 Írás
1953. április 11-én születtem Budapesten. Jelenleg a pest megyei Dunaharaszti városban élek. 1974 óta foglalkozom írással. Igazi aktivitással 2006 óta teszem. "Mindenevő" vagyok, írok verseket, novellákat, krimit, sci-fit, esszéket. Jelentek meg írásaim, verseim magazinban, lapokban. Szeretem a természetet, a komolyzenét, festészetet. Irodalmi mintáim: Arthur Miller, Spíró György, József Attila, Weöres Sándor, Faludy György. römmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek.