Próbállak felidézni.
Idézések ideje jár
itt a hidegben
lobogó fények közt.
Mondják, hasonlítok rád.
Biztos, csak gyertyafényben, vagy
ahogy homlokom ráncolom
fényképeken.
Én is őszülök
a harminc óta.
Megnéztem a copfod a nyáron
abban a dobozban.
Az sem fekete már.
– Nagyi, gyűlöltem a parókád! –
Vajon van-e még nekem is
húsz évem hátra,
s ha tudnám is, mennyi,
vajon be lehet-e osztani,
hogy ne úgy induljak utánad,
mint ki hirtelen…
míg anya a csaphoz ment
megmosni az arcát.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.01. @ 08:40 :: Kovács Ágnes