Egy gyerek születése általában nagy öröm minden családban. Így történt ez Wolfgangéknál is. Mikor megtudta, hogy felesége egészséges fiúnak adott életet, örömében nem is tudta, hogy hova legyen. Felhívta legjobb barátját, hogy közölje vele a jó hírt és persze megkérte, hogy vállalja el a „komaságot” amire persze az rögtön rávágta, a „ja” szót. Ám nem hagyta békiben nyughatatlan természete. Minden hónapban elment a Casinóba – na nem nagy pénzzel – szerencsét próbálni, de többnyire csak a Casinó járt jól. Néha–néha azért nyert is, nem jelentős összegeket. A szerencséjére nem vitte túlzásba. Száz eurónál többet soha sem áldozott fel Fortuna asszony oltárán.
– Figyelj ide Franz! Azt szokták mondani, akinek a szerelemben szerencséje van annak…
– Ne is folytasd – szakította félbe a barátja. – Tudom, megint a Casinóba akarsz menni, szerencsét próbálni. Ám legyen, elkísérlek, de csak úgy, ha nem viszed most sem túlzásba, csak úgy, mint régen, száz euróval próbálkozol.
– Nem is fogok többel. Pláne most, hogy jövevény állt a házhoz.
– Akkor várj a kapuban, érted megyek kocsival.
Franz pillanatok alatt összekapta magát és a feleségének egy levélkét hagyott, amiben csupán az eseményt és azt írta meg, hogy elment, hogy hova el, arról nem tett említést. Gondoljon, amit akar az asszony. Legfeljebb bemegy a kórházba megnézni a barátnőjét meg a babát. Franz és Wolfgang igazán nem nagy játékosok, nem megszállottak voltak, akik az utolsó pénzüket is rulettra vagy szerencsegépekre költik. A játék és az izgalom, na meg a Casinók miliője vonzotta őket. Aznap este is sokan próbálkoztak Fortuna kegyeibe férkőzni. A ruletten nyertek egy keveset, de hamar otthagyták az asztalt.
– Menjünk a félkarú rablókhoz, az automata gépekhez. Negyvenhárom millió a főnyeremény. Hátha megnyerjük.
– Wolfgang, te egy örök optimista vagy. Pár eurót nyersz, ha szerencséd lesz, de többet nem. Mind úgy van beállítva, hogy te semmiképpen se járhassál jól.
– Ne légy kishitű. Nemrég olvastam az újságban, hogy egy pasas Nizzában hatvan milliót nyert egy ilyen gépen. Las Vegasban meg százhatvanöt millió dollárt egy másik.
– Ugyan már, el is hiszed? Csak azért írnak ilyet az újságba, hogy vegyék, meg legyen benne valami, ami felkelti az olvasók érdeklődését a játék iránt, mint ahogy neked is felkeltették. De menjünk és próbálkozzunk. Ott kevesebben is vannak.
Kimentek az előtérbe, ahol szép sorban sorakoztak a játék automaták. Wolfgang beszórt egy marék aprót, amit ruletten nyert, és próbálkozott. Nem volt sok szerencséje, mert mindent elnyelt a gép. Maradt még egy bonusza, benn a gépben.
– Na, most, vagy soha – szólt és megnyomta a gombot.
Ami utána történt annak nem akartak hinni. A gép elkezdett villogni és jelezte, hogy megnyerte a jackpotot a főnyereményt, ami tényleg negyvenhárom millió euró volt. Egymásra nézett a két cimbora és mind a ketten elővették a mobiljukat, lefényképezték a gépet, amint ott állnak mellette. A nagy fényvillogásra sokan odacsődültek, megjelent a Casinó egyik alkalmazottja is. Gratulált mind a kettőjüknek aztán odament a géphez és valamit kivett belőle. Azzal eltávozott, mondván, szólnia kell a direkción, hogy megkaphassák a nyereményt. Vagy egy félórát kellet várakozniuk egy népes csoporttal, gratulálókkal körülvéve, mire megérkezett az igazgató. Az alkalmazott nem jött vele.
– Uraim, sajnos el kell szomorítsam önöket, nem nyerték meg a főnyereményt. A gépben technikai hiba állt elő és ezért jelzettek a lámpái, hogy megnyerték. Nagyon sajnálom, de nem tudom kifizetni maguknak a főnyereményt, mert csak technikai hiba történt. Önök nem nyertek.
A két barát egymásra nézett, mégsem ők kezdtek el protestálni, hanem a többi játékos és néző.
– Mi az, hogy technikai hiba? Mi is láttuk, hogy a gép azt jelezte, hogy megnyerték a főnyereményt. Mi fogjuk ezt tanúsítani, ha kell.
– Köszönöm a segítségét – szólt Wolfgang –, de mind a ketten készítettünk fényképeket a mobilunkkal. Úgy hiszem, ennél meggyőzőbb bizonyíték nem kell. Azért köszönöm a felajánlását, ha mégis kell, igénybe fogom venni.
Az igazgató feje kezdett vörösödni.
– Ha megkérhetném, ne szóljanak bele. Majd mi elintézzük az urakkal, de nem nyertek, értsék már meg. A gép meghibásodott.
Többen is elkezdtek kiabálni, hogy micsoda dolog ez, hiszen éppen azért járnak ide szerencsét próbálni, mert eddig azt gondolták, ez nem kocsma, ahol gyakran előfordul, hogy a tulaj megtagadja a nagyobb nyeremények kifizetését. Mindeddig azt gondolták, a Casinó azért Casinó, mert itt ilyen nem fordulhat elő.
Az igazgató hiába próbálta lehűteni a felforrósodott hangulatot, egyre csak gyűltek az elégedetlenkedők. Valaki végül kihívta a rendőrséget. Miután megérkeztek, felmentek az igazgató irodájába, aki már nem volt olyan nagyszájú és talán hajlandó lett volna engedményre, egyezkedésre, de Wolfgang és Franz ragaszkodott ahhoz, hogy a teljes nyereményt fizessék ki nekik. A rendőr megnézte mind a két mobil képet és megmutatta az igazgatónak.
– Ehhez mit szól ön? És hol az alkalmazott, aki jelentette?
Időközben előkerítették, ő azzal védekezett, hogy az igazgató felszólította, hogy hallgattassa el a gépet. A rendőrök lezáratták a játékterem azon részét, ahol az esett történt, és vizsgálatot rendeltek el.
Hogy a nyomozás milyen eredményt hozott, azt senki sem tudta meg. Annyi derült ki egy idő után, hogy a Casinó kompromisszumra lenne hajlandó, de a két játékos továbbra is ragaszkodik a teljes összeghez. Ügyvédhez fordultak és a bíróság természetesen elfogadta a beadványt. A tárgyalás késik. A firkászok persze megkeresték a két „károsultat”. Wolfgang nyilatkozott nekik.
– Nem a nagy nyeremény, ami miatt bírósághoz fordultam. Azért is, természetesen. Azonban főleg azért ragaszkodom az eljáráshoz, hogy be tudjam bizonyítani azt, hogy egyeseknek szinte mindent lehet, az egyszerű embernek pedig mindent bizonyítania kell, és nem biztos, hogy sikerül, még ha igaza is van. Tudják a mondást: Akinek szerencséje van a szerelemben, annak nincs szerencséje a kártyán. Nekem mind a kettőben szerencsém volt. Az egyiket teljes mértékben tudom élvezni és azzal teljesen elégedett is vagyok. A másikat meg majd meglátjuk, hogyan rendezi Fortuna, a szerencse Istenasszonya. A gyerekemnek akarom, nem magamnak, és addig fogok a bíróságokra járni, amíg nem ismerik el az igazam. Hiszen bizonyítékaink vannak, hogy amit követelünk, az jogos.
A bírósági tárgyalásra még nem került sor, de szinte egész Ausztriát ez foglalkoztatja, és nem véletlenül. Ahol a pénz ott, az igazság!
Legutóbbi módosítás: 2011.09.13. @ 08:40 :: Avi Ben Giora.
