Marthi Anna : Csikó Mese

aludni nógat az est de lelkem sürget
és halkan mondja valakit szeretsz

 

csukódó pillák

elnyíló ajkak üdvözlete

a fáradtságot megnyergelem

 selyemsz?r? éj bomlik

sörényes szóvirág röptet

kiscsikóm álmod fonom

írisz lágyék parazsából

szenderülök szell?n

körülötted

Legutóbbi módosítás: 2011.09.05. @ 20:52 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak