Marthi Anna : A háttal állóhoz

nem vers túl sokat ismétl?d? f? témára

 

 

Ezt a „nem verset” sem én írom.
Aki sajnálja, hogy egy tehén arcút
testének fogadott, és tudni
véli, valami azért alatta
bel?le is tán maradt ma.
Üdv gizda vendég, mindjárt
hozzám költözöl – s belém.
Csontjaimat zörgetem,
izomlázam egyik napról
a másikra átültetem.
Ragrím habzik vendég
szájból, fóka-kabátban
lélek táncol, na nem úgy
mint én szeretném, ezért
élet, sors, egyéb ad leckét.

 

 

Nem vers. Valóban. Egy „kiszakadt gondolat” verssé tördelve, melyben valami történik, de igazán se eleje, se vége. Anna, azért ennél tudsz te jobbat. S?t.

Ahogy már írtam, nem szerencsés mindig, mindent, mindenáron, rögtön, azonnal bet?kké formálni.

A vers, az írás szülessen meg, de el?tte meg kell fogannia —

Legutóbbi módosítás: 2011.07.13. @ 11:30 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak