Beri Róbert : Rám csöpög a csend

„Rám csöpög a csend, s a lét síkján ezernyi rezdülés üzen”

 

Rám csöpög a csend, s a lét síkján
ezernyi rezdülés üzen, míg magányom
terhes foglyaként lassan kivérzik szívem.
A jelen mélybe ránt s megtipor, arcomba üvölti
szózatát – „Megvívhatsz még száz csatát, – ezt az idéz?jeles részt egy az egyben kihagynám.
ám a sírhant eltakar életed borongós alkonyán!!!”
Bennem a kétség felzokog, vajon mit remélhetek?
– Ne várj megváltást! – susogja a téli szél,

hisz gondjaid örvényl? tengerén léket kapott csónakod,
s ha majd zárt szemed mögött látod az égi fényt,

tudni fogod, az ítélet meghozattatott. – ez a gondolatfutam pedig azért maradjon ki, mert nagyon közhelyes, tenger, léket kapott csónak… annyian megírták már.
Hát jöjj keserédes végzetem! – ez nagyon fellengz?sen hangzik, nem kell.
Ne dobbanj szív! Ne érezz! Ne remélj! – látod, ebben semmi cifra nincs, mégis milyen ?szinte-szép.
Göcsörtös élni akarás ne babonázz szüntelen,
hitvány fogság az, mit kínálsz énnekem, – ahol ilyen remek gondolatvan, semmi szükség egy kier?szakolt rímre.
s bár lelkem mindig szabad madár, – szabad madár, ez is határesetes elcsépeltség tekintetében, s csak azért nem javaslom kivenni, mert megkívánja a szövegkörnyezet.
most hadd gy?zzön a leláncolt gyötrelem,
miképp végtelen csöpög reám a csend
s lassan az univerzum örökletes része leszek. – tetszik. A gondolatrefrén is, a szakasz zárása is.

Robbantson milliárd sejtre a végzet,
hogy eljussak a térid? minden szegmensébe,
hadd legyek része az anyagnak,
üzenve mennynek és pokolnak:
Üstökös leszek, csóvámmal beborítom a zord eget,
hogy csodáljon az, ki eddig megvetett!

 

 

 

Nézzük, mink maradt: 

 

 

Rám csöpög a csend, s a lét síkján
ezernyi rezdülés üzen, míg magányom
terhes foglyaként lassan kivérzik szívem.
A jelen mélybe ránt s megtipor, arcomba üvölti
szózatát…
Ne dobbanj szív! Ne érezz! Ne remélj!
Göcsörtös élni akarás, ne babonázz szüntelen,
hitvány fogság az, mit kínálsz,
s bár lelkem mindig szabad madár,
most hadd gy?zzön a leláncolt gyötrelem,
miképp végtelen csöpög reám a csend,
s lassan az univerzum örökletes része leszek.

Robbantson milliárd sejtre a végzet,
hogy eljussak a térid? minden szegmensébe,
hadd legyek része az anyagnak,
üzenve mennynek és pokolnak:
Üstökös leszek, csóvámmal beborítom a zord eget,
hogy csodáljon az, ki eddig megvetett!

 

 

Robi, ez egy egészen kiváló, er?s vers.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.12. @ 20:42 :: Beri Róbert
Szerző Beri Róbert 0 Írás
- Kedves Tagunk, az Email címed érvénytelen! - Költő, dalszerző gitáros, szerkesztő, rendezvényszervező, amatőr újságíró vagyok. Bővebben: Egy mélyen vallásos, misztikus kisvárosban Hajdúdorogon nőttem fel, majd 2009-ben felköltöztem Budapestre. 2009. november 14-e óta vezetem a budapesti Édentől Északra Művészeti Csoportot. E csoporttal folyamatos tehetségkutatást végzek, s megkezdtem az Éden Művészeti Hálózat kiépítését. Versírópályázatokat és irodalmi esteket is szervezek, ez utóbbi helyszíne a Spinoza Színház. 20 éve gitározom, több zenekarban játszottam, volt, amelyikkel saját dalaimat játszottuk, éppen most szervezem új zenekarom. Alkalmanként irodalmi esteken gitározom. A Poet.hu irodalmi portálon 1,5 évig moderátorként, 1 évig kulturális vezetőként majd kiadó és rendezvényszervezőként tevékenykedtem 2010. júliusáig, de még most is szervezek rendezvényeket a portál számára: kötetbemutatók, Poet irodalmi estek és Poet tábor. Több műsort vezettem a Fúzió Rádió Irka című irodalmi műsorában, valamint heti rendszerességgel vezetem az Éden Művészeti Műhelyt. 2012. májusától a Szinay Balázs irodalmár, szerkesztő vezette Comitatus nevű irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese vagyok. http://comitatusfolyoirat.blogspot.com/ Több válogatás verseskötet, antológia szerkesztését vállaltam már el, azonban saját kötettel még nem rendelkezem, de ha az Isten is úgy akarja, 2012-ben megjelenik múzsáimhoz íródott alkotásaimat tartalmazó kötetem. Magánszemélyek számára is készítettem, készítek köteteket. A Napsziget Irodalmi Folyóiratban és a Comitatus irodalmi folyóiratban publikáltam prózát és verset. Verseim nagy része a hajnali órákban született, a megtisztulás időszakában, ihletve mámortól s múzsától, a gyötrődés és a képzelt valóság határán.