Anyám szorgalmazott,
hogy szeressem a verseket.
hogy szeressem a verseket.
|
Úgy születtek meg bennem a versek
Mint lövészárkokban elesettek
Puskacsövéből hulló tűzeső
Összedőlt sírokon ölelkező
Elsárgult virágszirom foszlányok
Keresztek mit az élő holtnak ácsolt
Porladó csontjai fölé múltat
Ídéző bús felkiáltó jelnek
Csak én tudhatom mennyit szenvedtem
Hogy sajdult fel minden sora bennem
Égetőn mikor könny és láz gyötört
Élő ágként a holt rózsatövön
Hogy leírjam azt akkor is ha fáj
S fejfádra véssem versemet anyám
Szellemtestű hűs gyökérzetedbe
Hogy békémet benned végre megleljem
Félúton vagyok még ébredezem
Tudom hogy vársz s talán megérkezem
Oda hol föld és ég egybeszakad
S ledobják köntösüket a szavak
Mécs lángja hív hajnal fénye lobban
Megyek utánad a verssorokban
Csontfehér nyíló virágjaid közt
S életemet veled újra kezdem
|
